Magyar jogi szemle, 1943 (24. évfolyam, 1-22. szám)

1943 / 3. szám - A mai nemzetközi jog - eredetének tükrében. 1. r. [könyvismertetés]

KÖNYVISMERTETÉSEK 427 abból az semmi időben nem hiányozhatott. A közigazgatás minden időkben eredményre törekedett, de természetesen a mindenkori állameszmének megfelelő eredményre. Eredményre tört a rendőrállam közigazgatása és eredményre a liberális állam közigazgatása is. Ez nem változott ma sem, de változott az eredményességről való és vallott felfogásunk. A rendőrállam kifelé jogilag kötetlen boldogító közigazgatását ma nem kívánjuk és nem elégszünk meg a liberális eszmének megfelelő, a gazdasági erők szabad versenyét szolgáló közigazgatással sem, hanem szociális tartalmú s a társadalmi egyensúlyt ezzel biztosító közigazgatást kívánunk. Eredményt kíván tehát mindhárom közigazgatás, de más és más eredményt. Az eredményt a rendőrállam közigazgatása külső vonatkozású jogi kötetlenséggel igyekezett elérni, a liberális állam viszont jogi kötöttséggel s kérdés, hogy a szociális ered- / ményességet milyen úton remélhetjük a legjobban elérni, a rendőrállam i vagy a jogálam módján? A kérdés az államvezetés politikai problémái közé tartozik, de ma még semmi jel sem mutat arra, hogy letérnénk a jogállam közigazgatási rendszeréről és megnyitnánk a tágabb kapuit a közigazgatás szabad belátásának, amelynek a sikere, az eredményessége elsősorban személyi qualitásokon múlik, szemben a jogállamszerű közigazgatással, ahol a személyi qualitás ugyan nem inponderabilia, de a siker, az eredményesség nagyobb részt mégis a jogszabályok qualitásán múlik. És ha ebben a vonatkozásban változás nem következik be, akkor a jogszerűség továbbra is az eredményesség előfeltétele marad. Azt nem akarjuk vitatni, hogy egy adott közigazgatásnak, így a liberális állam közigazgatásának is lehettek és voltak is hibái. Kétségtelenül voltak, de ilyenek ma is vannak és lesznek is. Az azonban nem volt hibája a liberális állam közigazgatásának, hogy a szabad verseny akkor uralkodó eszmevilágának szolgált. Ennek szolgált az úgy a jogilag megkötött működésével, mint a passzivitásával azokban a vonatkozásokban, amelyekbe most jogilag kötött vagy szabad belátásszerű beavatkozást igényelünk. A közigazgatásnak a mindenkori jogos igényekkel szemben mutatkozó sok hiányossága tehát minden időkben megvolt s a törekvés, mely ezeknek a korszerű hiányosságoknak a kiküszöbölésére irányult, jogosult volt mindenkor és jogosult ma is. Ez a törekvés ma a racionalizálás nevet kapta, tartalmilag pedig alkalmazkodik az idők korszerű követelményéhez. De ha a racionalizálás lényegét az a szellemiség teszi ki (99. L), amelynek hibáit bölcseletileg itt igyekszünk kimutatni, akkor elméletileg nem érheti el a célját, mert közigazgatni jogszabályok léte mellett csak azoknak jogszerű végrehajtásával lehet s azon kívül pedig csak a közigazgatás szabad belátása révén. Tertium non datur. Ami pedig a közigazgatástani, és a jogtudományos kutatások idősorrendjét illeti, az előbbi megelőzi az utóbbit, amint ezt Magyary is lerögzíti (96. 1.). Közigazgatástani vizsgálódások szükségképen is előbb voltak, mint idevágó jogtudományos vizsgálódások, mert az életviszonyok kezdetben kazuisztikus, majd később azok jogi elrendezésének célszerűségi problémái logikai priuszként jelentkeztek a már megtörtént és bizonyos fejlettségi fokot elért szabályozás logikai rendszerességének kutatásával szemben. Ha a német fejlődést nézzük, úgy Róbert Mohi, Rudolf Gneist és