Magyar jogi szemle, 1942 (23. évfolyam, 1-19. szám)

1942 / 3. szám - Felsőbírósági elnökök évnyitó beszédei

l-l Károly. Tanács jegyzők: dr. Szabó József, dr. Németh Gyula. IV. tanács: Elnök: dr. Baross Pál. Itélőbírák: dr. Petrogalli Lajos, dr. Mikecz László, dr. Némethy Imre, dr. Osváth Pál, dr. vitéz Bartha Bertalan. Tanács jegyzők: dr. Sípos József, dr. Kenéz László. KÜLFÖLDI JOGÉLET. Német lapszemle. Az ú. rí. II. világháború torlódó eseményei természetesen nehezítik a külföldi jogélet megismerésének annyira fontos forrásait, a folyóiratokat is a pontos megjelenésben. A német szaklapok terén most már az a helyzet, hogy azok. bár némi késéssel, de minden személyi nehézség és dologi gátlás dacára mégis csak megjelennek. Gazdag tartalmuk emellett rendkívül tanulságos. Ha először csak a folyóirat címek felett tartunk szemlét, akkor azonnal egy igen érdekes tény válik szembetűnővé. A nagyszámú folyóirat közt nem akad egyetlen felesleges, mintha össze volnának hangolva, úgy sorakoznak fel egységes terv szerint, szinte eleve elosztott szerepekkel és közös céljuk az általános, minden térre kiterjedő német jogniegujhodás legodaadóbb szolgálata. Ha valaki ma nekiállana annak, hogy egy tudomány as sajtópolitikai elgondolás szerint kidolgozott programmot adjon e téren, aligha tudna jobbat és célszerűbbet kigondolni. Ezt a rend-szert az élet fejlesztette ki ilyen tökéletessé. Ami mármost a tartalmat illeti, illőnek tartanain, hogy ezt a szemlénket a jogbölcselettel kezdjük meg. A németek úgy látszik a jog elméleti alapvetése tekintetében nagyon elméjükbe vésték a nagy Leibniz figyelmeztetését, hogy a jog minden művelője tartsa állandóan szem előtt, miszerint a jog bölcselet nélkül kijárat hijjáni útvesztő. A jogi kaznisztikából kivezető út viszont elindít a jogi problematika bölcseleti területére. A jogbölcselet funkcionális fontosságának átérzése tarttatta meg eddig a németekkel minden nehézség dacára a külön jogbölcseleti szakfolyóiratot, a régi múltú „Archív für Rechts- und Sozialphilosophie"-t (amely 1932-ben szerepelt, mint Archiv für Rechts- und Wirtschaftsphilosophie. majd 1933-ban átmenetileg egyedül Archiv fűi' Rechtsphilosophie címen is). A lap 1940. évi (XXXIII.) kötetének 4 füzete a jelzett nehézségek folytán csak a most lezárult 1941. évben jelent meg olyformán, hogy az első 3 szám egy 216 oldal terjedelmű összesített kötetben látott napvilágot, míg a 4. ugyancsak tekintélyes, 119 oldalas fűzi -t szabályszerűen egymagában került sajtó alá. Igen jellemzőnek tartam, hogy a folyóirat első helyre nem egy kifejezetten és eíme szerint is jogbölcseleti tanulmányt tett, hanem Scholznak az általános bölcselet köréből vett Was ist Philosophic? című eik két közli. A szerkesztőséget, amelyben Emge mellett többek kő-