Magyar jogi szemle, 1942 (23. évfolyam, 1-19. szám)

1942 / 3. szám - Felsőbírósági elnökök évnyitó beszédei

69 A magyar nép, amely a keleti nagy rónaságokról jött a Kárpátok koszorúzta új hazájába, magával hozta a régi hazából egyik legféltékeny ebben őrzött kincsét: a szabadság eszméjét, bs amikor államalkotó géniusza csakhamar felismerte a nagy igazságot, hogy maradandó állami életet szervezeit rend nélkül, — amely a társas együttélés szabályait úgy az állam és az egyén, mint az egyének egymásközötti viszonyában szabatosan meghatározza, — felépíteni és fenntartani nem lehet, a jogrend eszméjét elválaszthatatlan kapcsolatba hozta a szabadság eszméjével. Így született meg a szabadság és rend összhangját keresi") s erre a kettős pillérre felépített ezer éves magyar állam. Sok megpróbáltatásunk közepette, olykor hosszú időkon keresztül felborult ez az összhang és nemzeti multunk tragikus korszakai rendszerint olykor sújtottak le reánk, amikor ennek az összhangnak a felborulásával, vagy az állam rendjének jelszavával visszaélő önkény nyomta el az egyéni és a közszabadságol, vagy a szabadság eszméjével visszaélő szabadosság telhetetlensége rendítette meg a ,,suum cuique" elvén felépülő s mindenki nek igazságos érdekeit egyaránt biztosítani hivatott jogrend uralmát. A mai súlyos időkben, amikor gazdasági és kulturális berendezkedésünknek a szociális megértés és a kollektív együttműködés jegyében való gyökeres átalakítása, az államnak a gazdasági életbe való legerőteljesebb beavatkozása mellett, nagy lendülettel folyik s ennek az amúgyis nagy hullámokai vető közéleti mozgalomnak a keretéül az államokat és népeket szembé állító óriási méretű háború a nemzetközi jog által nagy fáradtsággal kiépített jogszabályokat az államok közötti viszonylatban úgyszólván teljesen felborítja, az államok belső életében pedig a rendkívüli viszonyok által fenyegetett állam legfontosabb érdekeinek védelme céljából az egyénekkel szemben messzemenő jogkorlátozó intézkedések megtételére kényszerül: különös gonddal kell őrködnünk afölött, hogy a jövő életünk berendezésére hivatott és nyomunkba lépő nemzedéknek állandóan a szeme elé állítsuk a magyar lélekben fogant joguralom eszményének dualisztikus attribútumát: a rend és a szabadság egybeforrott összhangját. A nagy tetszéssel fogadott elnöki megnyitó beszéd után '//'. Haitsch Gytlla a bizottság titkára terjesztetté elő jelentését, melyből kiemeljük a következő adatokat: Az 1941. évben ártott összes vizsgák száma 981 volt, ez az 1940. évi vizsgákhoz viszonyítva 50%-os emelkedési jelent. A bizottság kiadott 328 oklevelet. 100-zal többet, mini 1940-ben. A vizsgázók 46%-a ügyvédjelölt, 49%-a bírósági fogalmazó volt. míg 5°/o-a más pályán működött. Mindkét szakcsoportból vissza utasíttatott 5.2%, pótvizsgára pedig 16.8% utasíttatott. Érdekes adat végül az, hogy a Felvidékről és Kárpátaljáról 42. Erdélyből 24. a Délvidékről pedig 2 jelölt jelentkezett.