Magyar jogi szemle, 1942 (23. évfolyam, 1-19. szám)

1942 / 1. szám - Dr. Kuncz Ödön: Emlékbeszéd Schuster Rudolfról

35 ELŐADÁSOK. Dr. Kuncz Ödön: Emlékbeszéd Schuster Rudolfról. A Magyar Jogászegylet 1941. évi december hó 20-án tartott közgyűlésén emlékbeszédet mondott dr. Kuncz Ödön egyetemi tanár Schuster Rudolfról. Kuncz Ödön abból indult ki, hogy 1941-ben négy nagy bíránk távozott el körünkből. Staud Lajos 86, Tury Sándor 85, Schuster Rudolf 81 és Juhász Andor 77 éves korában mondott búcsút a földi életnek. Ennek a négy igaz magyar bírónak emlékezetét ápolni kell, különösen ma, amidőn a társadalmi és erkölcsi élet nagy válságokon megy keresztül és amikor a trianoni rabigából felszabadult Magyarország nem mondhat le arról a biztonságról, arról a szilárd alapról, amelyet nemzetünk múltja jelent. „Szent meggyőződésem, — mondotta Kuncz Ödön —, hogy amikor ezen nagy bíróink emlékét idézzük, az ő példáikat állítjuk a mai magyar nemzedék elé, — a legnemesebb nemzetnevelést végezzük. Hiszen ezek a nagy bírák testesítik meg a bátorságot, az igazságszeretetet és a szótartást, tehát azokat az erényeket, amelyekben Széchenyi István az ideális férfi legszebb ékességeit látja." Schuster Rudolf írásmüveinek tanulmányozása alapján Kuncz Ödön mindenekelőtt az ő lelki és szellemi habitusát kísérelte meg vázolni. Legfőbb jellemzővonása volt Schuster Rudolfnak tárgyilagossága. Ez a tárgyilagossága klasszikusan domborodik ki, akkor, amikor már 1912-ben szembe került a szociális problémával. Schuster Rudolf már akkor is hangsúlyozza, hogy a munkavédelemmel óvatosan kell bánni, mert — eltekintve attól, hogy segíteni csak azon lehet, aki maga is igyekszik saját magán segíteni — a szerződési szabadságban is igen nagy értékek rejlenek. Másrészről nem mindig és mindent a munkások érdekében kell tenni, némelykor a munkaadók is megérdemlik az érdekvédelmet. Tárgyilagossága érvényesül a jogászi hivatás értékelése tekintetében is. Schuster Rudolf működését a legmesszebbmenő tárgyilagosság mellett az erkölcsi törvény primátusának feltétlen elismerése hatja át. „A moralitás — mondja Schuster Rudolf — a jogügyletnek is érvényességi kelléke, épp úgy, mint például a cselekvőképesség. Az erkölcsi világrend felé forduló kutatásai nyomán árulja el Schuster Rudolf lelki beállítottságának irányelvét: határtalan bizalmat a magyar bíróban. A szociális érzés, a mély erkölcsösség és a törvény helyes, valamint igazságos alkalmazásának előtérbeállítása már egymagukban is megmagyarázzák, hogy Schuster Rudolf nem a törvényt, nem a jogszabályt tartja mindenhatónak és mindenekfelett állónak. „Tegyünk félre minden törvényes jogszabályt — írja egy helyen — és hallgassunk egyszer arra, vájjon mit mond belső érzésünk és méltányos gondolkozásunk." Schuster Rudolf azonban az erkölcsi elvek, a belső érzés és méltányos gondolkozás előtérbe állítása mellett nem tartotta feles-