Magyar jogi szemle, 1942 (23. évfolyam, 1-19. szám)
1942 / 1. szám - A kötelesrész védelmének határa. Különös tekintettel a 47. sz. T. H.-ra
12 is eszközül kell szolgálni. A kötelesrész intézménye tehát végeredményben a családiság elvét szolgálja, és azt az érdeket védi, amelyet a családiság elve képvisel. Az olyan végintézkedést, amely nincs tekintettel a családiságra, a végrendeleti szabadsággal való visszaélésként kell tekinteni, mert a végrendelkezőnek erkölcsi és jogi kötelessége, hogy családjáról necsak életében, hanem halála utánra is megfelelően gondoskodjék. A családiság elvét és az ahhoz fűződő követelményeket követve félreérthetetlenül kell felismernünk a köteles rész védelmének határát. Minden a kötelesrész védelme címén tett olyan megszorítással, amelyet a családiság érdekvédelme már nem igényel, ok és szükség nélkül sértjük a jog által a végsőkig tiszteletben tartani kívánt és csak közérdekből korlátozni engedett végrendelkezési szabadságot. A végrendelkezési szabadság megszorítása tulajdonképen nem jelenthet mást, mint a végrendelkezési szabadsággal való visszaélés meggátlását. Minden olyan esetben, amikor a családon kívül álló személyek érdekében gátoljuk az örökhagyó végakaratának megvalósulását a kötelesrész védelmének címén, a kötelesrész védelmének határát túllépve olyan területre hatoltunk, ahol megszűnt már a végrendelet korlátozásának egyedül jogosnak elismert oka: a közérdek. A családon kívül álló egyének érdekében történő megszorítás semmiféle közérdekkel nem támasztható alá. Valamely jogintézmény természetének és lényegének ilyen kutatása a legkevésbbé sem csak elméleti értékű, hanem gyakorlati jelentősége is van. A tapasztalat is bizonyítja, hogy a jogintézmény belső természetének és fogalmi jelentőségének figyelmen kívül hagyása a jogalkalmazás során visszásságokat és zavarokat idéz elő. Ami a 47. sz. T. H. alkalmazása körül tapasztalható, fényesen igazolja ennek a megállapításnak a helyességét. A 47. sz. T. H. nyomán keletkezett egyes ítéletek sértik a mi népünknek különösen az örökjog 'terén fejlett és érzékeny jogérzetét. A 47. sz. T. H. akként rendelkezik, hogy a szülők részéről tett olyan végrendeleti intézkedés, amely szerint a gyermekükre hagyott vagyon egy megnevezett harmadik személyre szálljon, hasonló kifejezéssel, „hogy a gyermek kiskorúságában beállható elhalálozás esetében", vagy ,,a gyermek nagykorúságának elérte, vagy a leánygyermek férjhezmenetele előtt bekövetkezendő kimulta esetében", a gyermek törvényes osztályrészére nem terjed ki; következőleg a reá ekként hagyott vagyon azon értéke erejéig, mely törvényes osztályrészének megfelel, sem a gyermek végrendelkezési jogát egyáltalában nem korlátozhatja, sem a gyermek végrendelet nélkül elhalálozása következtében beállott törvényes öröklés érvényesítésének akadályául nem szolgálhat. Addig, hogy a gyermek végrendelkezési jogát nem korlátozhatja az ilyen intézkedés, még felismerhető a kötelesrész védelme.