Magyar jogi szemle, 1942 (23. évfolyam, 1-19. szám)

1942 / 1. szám - A kötelesrész védelmének határa. Különös tekintettel a 47. sz. T. H.-ra

10 törekvések abban szűrődtek le, hogy a végrendeleti szabadságot csak közérdekből lehet korlátozni. Az ilyen közérdekű korlátozásként elsősorban a kötelesrész védelme érdekében szükséges korlátozást ismerték el és valósították meg. Ujabban pedig, egyelőre még tapogatódzó és nehezen tisztuló olyan szociálpolitikai törekvések észlelhetők, amelyek a gyermek nélkül elhalt, vagy csak egy gyermek hátrahagyásával elhalt (egykés) szülő végrendelkezési jogának megszorítására, a hagyaték bizonyos részének igénybevételére irányulnak. (Esetleg csak burkolva, az örökösödési adó megfelelő emelésével). Jelenleg azonban a végrendelkezési szabadságot még nem korlátozza más, csak a kötelesrész. Ellenben a végrendelkezés szabadságát és az örökhagyó akaratának érvényesülését a jogszabályok egész rendszere igyekszik biztosítani és előmozdítani. így a mi jogunk szerint az öröklésre érdemetlenné teszi magát, aki az örökhagyó végrendelkezési szabadságát sérti. (Az örökhagyót a végintézkedés megtételében erőszakosan meggátolja, a végrendeletet eltitkolja, vagy elsikkasztja, örökhagyótól a végrendelet megsemmisítésére kapott utasítást nem teljesíti.) És általános élv, amelyet gondos részletszabályozás igyekszik minél hatásosabbá tenni, hogy a végrendeletet úgy kell értelmezni, hogy az lehetőleg érvényben maradjon és a végrendelkező akarata érvényesüljön. Ezért a végrendelet érthetetlen intézkedéseit, törvénytelen rendelkezéseit nemlétezőknek kell tekinteni, ezek nem teszik a végrendeletet érvénytelenné; a homályos rendelkezéseknél pedig kutatni kell, hogy mire irányult a végrendelkező akarata, mert: ,,Az örökhagyó akarata a lehetőség határai között érvényre juttatandó, következéskép, habár örökhagyó akarata a maga teljes1 egészében végre nem hajtható, végrehajtandó addig a határig, ameddig azt a törvény, illetve az ezt pótló joggyakorlat megengedi.' (277. sz. E. H.) A római jogban kialakult elv: a favor teslamenti tehát változatlanul és töretlenül érvényesül a mai modern jogéletünkben is. Mindezeket azért bocsátottuk előre, mert arra a kérdésre, hogy hol van a kötelesrész védelmének határa? — a feleletet a kötelesrész és a végrendelkezési szabadság egymáshoz való helyes viszonyának tisztázásából és a kötelesrész intézményének fejlődéstörténetéből kapjuk meg.* A kérdés tisztázása pedig azért mutatkozik szükségesnek, mert a kötelesrész védelme körül szükségtelennek és hatásában károsnak látszó olyan túlzásokkal találkozunk, amelyek a 47. sz. T. H. alkalmazásának kényszere folytán el sem kerülhetők. A kérdés ilyértelmü vizsgálata nyomán válik * így látja ezt Anders is (Grundriss des Erbrechts 92. o.): „Das Pflichteilrecht wird, wie seine geschichtliche Entwickelung beweisst, von zwei einander widerstreitenden Grundsetzen beherrscht: der Wahrung der Testierfreicheit und dem Festhalten am Gedanken des Fámilién-Erbrechts."