Magyar jogi szemle, 1941 (22. évfolyam, 1-19. szám)

1941 / 3. szám - Nagy Antal: Eltérések és ellentétek a bírói joggyakorlatban az elmebetegségeknek a jogi cselekvőképességre való hatását illetőleg

69 vallania, hogy: „sehogysem tudott teljes bizonyosságot találni. Az elmekórtan mai állása szerint ismeretesek ugyan az elmebetegségnek a kórformái, kóralapjai, amelyeket a tudomány az összes tünetek sajátos jellege szerinti csoportosításával állapított meg és nevezett el. Moravcsik tanár könyvében nem kevesebb mint 17 ilyen kórsorozat van felsorolva, (búskomorság, dühösség, heveny butaság, időszakos elmezavar, nehézkóros elmezavar, szerzett és veleszületett butaság, alkoholos elmezavar, stb.) melyek némelyikének külön alakjai, alfajai, fokozatai is vannak," — mégis a nagy bizonytalanságra kénytelen rámutatni aziránt, hogy az elmebetegségi és az elmegyengeségi kategóriák külön-külön minő tartalommal ruháztassanak fel. De talán még közvetlenebbül érzékeltetik a kérdésnek ez oldalról való rendkívüli nehézségét az Igazságügyi Országos Orvosi Tanács Munkálatai címü. — fájdalom nem folytatódott kiadmány 3-ik kötetének 3-ik csoportjában közölt, az elmekórosságra vonatkozó szakvélemények s az ezekhez fűzött megjegyzések, melyekből az elmebajok sokféleségén túl egyebek közt az az itt nagyon súlyos jelentőségű tanúság öttlik leginkább szembe, hogy milyen meglepő váratlansággal, s mégis már teljes hatásukat éreztetve lépnek fel egyes esetekben az elmebajok, hogy az esetek nagy részénél milyen rendkívüli nehézségek előtt áll az ítélkező biró. különösen a megnyugtató bizonyítékok megszerzésének fokozott nehézsége folytán olyankor, amikor az elmebajos közvetlen és megfelelő időtartamú szakértői megfigyeltetésére mód nincsen. Ha most már bátorságot veszek ennek az igen súlyos kérdésnek abból a szempontból való megbeszélésére, hogy milyen irányban van meg a szükségesség mellett a lehetőség is az elmebetegségre és az elmegyengeségre vonatkozó fentismertetett joggyakorlat terén a jogegységi állásfoglalásra, elsősorban azt kell leszögezni, hogy a gondnokság alá helyezés szempontjából tételes törvény intézkedik, tehát a jogegységi állásfoglalás ezt a részt illetőleg csak a tételes törvény értelmezésére vonatkozhatik, mert azzal ellentétes álláspontot nem foglalhat el. A gyámügyi törvény 28. §-ának b. pontját tekintve, erről az oldalról akadállyal nem kell számolni, mert a törvény értelme nem vitás, olyan gyengeelméjűekre vonatkozik, kik e bajuk miatt vagyonuk kezelésére képtelenek és ezért gondnokság alá helyeztetnek. Itt inkább a ,,gyengeelméjűség" vonatkozó fogalmának rögzítése kívánatos és lehető is. Ugyanis orvostudományi meghatározás szerint, az elmegyengeség vagy veleszületett vagy szerzett. Ennek a különböző eredetnek pedig jogi szempontból az a nagy jelentősége van. hogy a 28. §. b. pontja alá csak első csoporthoz tartozók, orvosi meghatározás szerint korlátolt elméjűek, inbecillisek és hülyék tartozhatnak, mert azokat az elmegyengeségeket, amelyek nem veleszületettek, hanem szerzettek, az orvostudomány már elmebajoknak minősíti, ezek mindig „a szellemi élet kifejlődésének kezdete után támadt agyvelő bántalmak következményei." melyeknek elmúlása vagy csökkenése az alapbántalmak gyógyíthatóságától függ.