Magyar jogi szemle, 1941 (22. évfolyam, 1-19. szám)

1941 / 3. szám - Nagy Antal: Eltérések és ellentétek a bírói joggyakorlatban az elmebetegségeknek a jogi cselekvőképességre való hatását illetőleg

65 madókat annak külön bizonyításától, hogy a végintézkedés megtételénél örökhagyót a nála fellépett téveszmék irányították. Amint tovább fejtegeti az indokolás, ennek kimutatása nem is lehetséges, „mert az, hogy a kóros téveszmék hatása alatt álló elmebetegnek mely cselekményei és elhatározása fakadnak a téveszemékből és melyek nem, merőben ellenőrizhetetlen. Az a körülmény, hogy az örökhagyó különböző nyilatkozatában az ő téveszméivel össze nem függő, magában elfogadható indokát adta a végrendeletében és fiókvégrendeletében tett intézkedéseinek, az elmebetegség és téveszmék megállapítása esetén szintén nem lehet akadálya annak, hogy a megtámadott végintézkedések a végrendelkezési képesség hiánya okából érvényteleneknek mondassanak ki, mert az örökhagyó akaratelhatározását az általa tett eltérő nyilatkozatok ellenére is irányíthatták kóros téveszméi anélkül, hogy ennek ő maga tudatában lett volna." A gondnokság alá helyezés megszüntetése iránti perben keletkezett P. III. 6389/1936. számú kúriai ítélet szerint — feltűnő eltéréssel a fent idézett P. III. 2045/1933. számú ítélet álláspontjától, — „ha a gyámügyi törvény 28. §-a a.) pontja alapján az elmebetegnek gondnokság alá helyezését kérik, a bíróságnak azt kell vizsgálni, hogy az elmebetegség kizárja-e a gondnokság alá helyezendő egyén cselekvő képességét és szabadakarati elhatározását, következéskép azt kell elbírálni, hogy az elmebajnak mi a hatása az értelmi akaratelhatározásra és a cselekvőképességre." Itt a tünetek közt ítéletbeli gyengeség, — tehát esetleg gyengeelméjűségre mutató tünet, — emlékezetfogyatékosság — az elmebaj fogalma alá eső aggkori elmegyengeség gyakori tünete — említtetik, mint amelyek lehetővé teszik, hogy az így terhelt a mások — esetleg káros — befolyása alá kerülhet, ezért akaratelhatározása és cselekvőképessége az adott esetben súlyosan korlátozottnak tekintetett. A P. IV. 884/1937. számú kúriai ítélet az ott megtámadott ügylet létrejötte után több mint két évvel elmebaj okából gondnokság alá helyezet nőre vonatkozólag az iménti határozattal egyezően mondja ki. hogy: „a gondnokság alá nem helyezett jogügyleteinél az ilyen személyek ügyletkötő képességeit az ügylet kötésekor fennforgott összes körülmények figyelembevételével kell elbírálni, . . . nem az a döntő, hogy az ilyen személy állapota orvosi szempontból kifogásolható-e, s ha igen mennyiben, hanem hogy az elmebaj mily mértékben hatott a cselekvő személy értelmére és akaratára, nevezetesen az ügyletkötés idején a jogügyletkötéshez szükséges irányban kizárta-e vagy sem az értelmes akaratelhatározáshoz való képességet.'' Külön figyelmet érdemel a P. I. 2196/1937. sz. ítélet, amely a joggyakorlat által elfogadott törvénymagyarázat szerint magánál a gondnokság alá helyezettségnél fogva ki nem zárt végrendelkezési képességet illetően nem azt látja perdöntőnek, hogy: „az örökhagyónak a végrendelkezéskori elmeállapota — orvosi szempontból kifogásolható-e? — hanem, hogy ... az ahhoz szükséges értelemmel, megfontolással és szabadakarat elhatározási képességgel bírt-e." Az elmebetegségnek gondnokság alá helyezési szempontból minden