Magyar jogi szemle, 1941 (22. évfolyam, 1-19. szám)

1941 / 3. szám - Dr. Sándorfy Kamill: Székelyörökség. Székely öröklés

56 kezik a fiscale bonumokról s itt a IV. Articulus a fiscalisnak ítéltetett jószágokon felül említi a „per notam, contractum vei defectum," tehát akár hűtlenség, akár szerződés vagy magszakadás útján a fiscus kezébe jutott jószágokat s azt mondja, hogy „ezeket jure perpetuo örökös joggal s mind másképen eladhatja a fiscus." Általában azonban az ősi székely föld évezredeken át féltve őrzött tulajdona a székely családoknak. A magyar ági öröklés nem hatol át a maga egész szellemében, bár Werbőczy közös, mert már Werbőczy is utal az élő külön székely szokásjogokra, melyek között, mint meg fogjuk látni, egyik legfontosabb a külön székely öröklési jog. Külön élet folyik ott. Nem hatol át 1876-ig a Székelyföldre a megye" szó sem, ott „székek" voltak a megyének megfelelő közigazgatási területek, a legfőbb közigazgatási tisztviselők nem a főispán, alispán, szolgabíró, hanem a legrégibb korban a hadnagy, a kapitány, majd Hunyadi János idejében a főkapitány, a főbíró — capitalis judex —, később a királybíró, székbíró, székülők, I. Rákóczi György idejétől szerepel a székelyek generálisa, a XVIII. században keletkezik az új széktisztség, a dulló, a ki szolgabíróféle. „A székelység külön jogalanyiság volt,11 mely a székely vérből származást és azzal járó jogok veleszületett nemzetségi jog, melyet a székely nemcsak szülőföldjén élvezett, de nem vesztett el, hanem magával vitte, ha máshova költözött is. Ha székegységét igazolta, a magyar korona területén máshol is székely jogokat gyakorolhatott." Apor szerint ,,a székelyek közé örök jobbágyság sem hatolhatott be, minthogy nálunk nemi volt olyas birtok, amelyhez az tapadhatott volna; ilyen tulajdonság a szabad Székelyföld megbecstelenítésének tekintetett volna. A székelj7 jobbágy szabad volt, mihelyt kötelezettségét teljesítette és tetszésétől függött, hogy odamenjen, hová akart ... A székelyföldi jobbágyok szóbeli vagy írásbeli egyezkedések folytán jutottak a telkek birtokába ... ott minden telek székelyörökségnek, annálfogva curiának tekintetett és a nemesi jogok szerint tiszteltetett . . . A köznépre nehezült útcsinálási terhet illetőleg a vármegyéken minden úrbéres tartozott azt hordozni . . . Nem úgy a Székelyföldön, itt nemcsak a zselléreknek útcsinálásra való kirendeltetése, de az is, hogy az év melyik szakában és hány napra rendeltessenek ki, a birtokosokból és szabad székelyekből álló székgyűlés határozatától függött ... A megyei és a székely jobbágy jogviszonyai közti különbség e föld tulajdonságából és a sértetlenül fenntartott székelyörökség minőségéből fejlődött és tartotta fenn magát." 1591-ben Báthory Sigmiond erdélyi vajda és székelyek ispánja kiváltságos levele (Privilégiuma), „mellyet az Udvarhely Széki Gyalogoknak" adott, kimondja, hogy ,,az udvarhely-széki gyalog székelyek nemcsak azon falukban, melyekben lakoznak, hanem más szomszéd fahik11 Dr. Szádeczky Kardoss Lajos: A székely nemzet története és alkotmánya, 53. 1. összességét jelentette. Hasonló, de más, mint a magyar nemesség . . .