Magyar jogi szemle, 1941 (22. évfolyam, 1-19. szám)

1941 / 1. szám - Miért jár a gyermekölő anyáknak kiváltságos büntetés? (Btkv. 284. par.)

8 lanul hagyjü, pedig a magánjogban érvényes vélelmek elismerése és alkalmazása több visszás helyzetet szül. Az előbbi esetben a házasság tartama alatt született törvénytelen gyermek esetében a vélelem a gyermek törvényessége mellett szól, az utóbbi esetben csak akkor, ha a gyermek a férj halála után 300 nap eltelte előtt született; de míg az előbbi esetben — vagyis a házasság tartama alatt nem a férjtől nemzett gyermek megölése esetében — a tettes anya cselekménye a Btk. 278—279. §-a esetleg a 281. §. ut. bek. alá vonandó, az utóbbi esetben — vagyis a posthumus megölése esetében — az ilyen gyermek megölése a Btk. 284. §-a szerint vagyis enyhébben minősül, mert a gyermek a házasság megszűnése után, tehát házasságon kívül szülelett. Szóval a törvényhozó elgondolásával ellenkezően bűnhődnek a gyermekölő anyák és nem az anyagi igazság érvényesül, mert az a tettes, kit a törvényhozó kiváltságos büntetésben kívánt részesíteni, súlyosabb büntetést kap, mint az, aki a törvény szerin súlyosabb büntetést érdemelne s mindez azért, mert a magánjogi vélelem az előbbi esetben a tettes terhére, utóbbi esetben javára, de mindkét esetben contra rationem legis szól, ami egymagában is jele annak, hogy a magánjogi vélelmeknek a büntetőjogban való alkalmazása veszélyes. A büntető bírónak, ki az anyagi igazságot keresi, joga és kötelessége, hogy a büntetőjogban használhatatlan vélelmektől függetlenül vizsgálja és állapítsa meg a valódi tényállást s az így kiderített valóságos tények alapján minősítse a bűncselekményt. Gyermekölés esetében az anyagi igazság követelménye az, hogy csak a valóban törvénytelen gyermek megölése legyen enyhébben büntethető, de ebben a kiváltságban azután az ,,ubi eadem legis ratio, ibi eadem legis dispositio" elve alapján minden anya részesüljön tekintet nélkül a törvényesség mellett szóló magánjogi vélelemre. A szüléssel együttjáró fizikai fájdalmak, az ezek következményeként fellépő idegizgalmi állapot és ennek az öntudat korlátozását eredményező hatása a törvényes házasságban élő anyánál is ugyanaz, mint a hajadonnál s ha a házas anya gyermekét nem a férj nemzette, a szégyenérzet, a botránytól való rettegés még nagyobb súllyal gyötörheti a férjes nő lelkét. Igaz ugyan, hogy a férjes nő ballépésének következményeit fedezi a házasság, takarja az a vélelem, hogy a férj törvényes atyának tekintendő, amivel a megvetés és szégyen elkerülhető, de nem mindig, sőt többnyire nem. Ha a körülmények világosan jelzik, sőt kiabálják, hogy a férjtől való nemzés bármilyen okból (a férj súlyos betegsége, különélése, távolléte) lehetetlen volt: a férjes nő lelkiállapota is azonos a házasságon kívül teherbe esett hajadon lelki állapotával. Áll ez akkor is, ha valaki mit sem sejtve mástól teherbe ejtett nőt vett feleségül és így van ez akkor is, ha a férj szemet huny és hallgat vagy távolléte miatt nincs módjában a gyermek törvényességét megtámadni, mert a világ