Magyar jogi szemle, 1940 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1940 / 3. szám - Elvi kérdések az újabb munkajogban

59 ményről nem is lehet szó, mint csakis olyanokról, amelyek büntetőjogi vonatkozásúak. A jogsértésre irányuló szándék s az azt nyomon követő előkészületi cselekmény pedig kétségtelen, ha az már megállapítottan bűncselekmény elkövetését célozza. Oly előkészületi cselekmény, melynek jogsértő célzata nincs, nem is kerülhet nyomozás vagy bírósági tárgyalás alá. Az előkészületnél és a szövetség létrejövetelénél a cél mindig meghatározott s mint ilyeneknek önmagukban véve is bűncselekményt kell képezniök, ha azok bizonyos meghatározott bűncselekmények elkövetésére irányulnak. Ezt kívánja a közönség védelme is és az ezen cselekményeket elkövetők nem részesülhetnek olyan előnyben, mint aminőt a törvény hiányossága eddig biztosított nekik. ELVI KÉRDÉSEK AZ ÚJABB MUNKAJOGBAN. Irta: dr. Szepes Gyula kir. törvényszéki bíró.* A munkaügy igen sokáig mostoha gyermeke volt a jogalkotásnak. Az egyes kisebb szolgálati ágazatokat szabályozó részlettörvényekről nem beszélve, hosszú ideig a Kereskedelmi-, majd ezt követőleg az Ipartörvény volt az, amelyik a munkavállalók nagy körére kiterjedő általános jellegű szabályozást tartalmazott. Ez utóbbi rendezte az iparos- és kereskedősegédek felmondási idejét és a rögtöni hatályú elbocsátási és kilépési okokat. Ez a törvény a szabad megegyezés elvét állítja fel, mert rendelkezései csak akkor irányadók a szolgálati viszonyra, ha nincsen eltérő szerződéses szabályozás. Hosszú időn át, évtizedeken keresztül ez a törvény volt az ipari és kereskedelmi alkalmazottak jogviszonyaiban az egyetlen számbavehető jogforrás és csak a világháborút követő időben jutott el a munkajog a fejlődés újabb fokára akkor, amidőn megalkották az 1910/1920. M. E. sz. rendeletet. Ez a rendelet két évi vagy hosszabb szolgálat esetén módosítja a felmondási időket, rendezi a próbaidőt és bevezeti a végkielégítés intézményét. Ez a jogszabály már szembe fordul a K. T. és I. T. eddigi szabad egyezkedéses rendszerével, és rendelkezéseit kényszerítő jellegűnek nyilvánítja, amennyiben 23. §ában kimondja, hogy a szolgálati szerződésnek a rendelettől az alkalmazott hátrányára eltérő kikötései érvénytelenek. Az új jogszabály kitűnően bevált a gyakorlati alkalmazásban és a bírói gyakorlat annyira tisztázta annak minden intézkedését, hogy ma már egyetlen mondata sincs, amely értelmére nézve bizonytalanságot okozna. Ezután ismét hosszú szünet következett be a munkajog fej* „A szerzőnek az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület előadássorozatában 1939. december 13-án megtartott előadásából."