Magyar jogi szemle, 1940 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1940 / 3. szám

45 kártalanítás nélkül tartoznak átengedni. Hasonlóképen mondja ki a 102. §. első bekezdése, hogy a honvédelem érdekében minden út és közlekedési műtárgy (pl. híd, alagút, stb.) még ha magántulajdonban van is, továbbá magánhasználatra szolgáló minden átkelési eszköz térítés nélkül használható. Üresen álló, hasznot nem hajtó épületek, szünetelő ipartelepek, szabad terek, erdők és megmnnkálatlan földek használatáért a 105. §. második bekezdése szerint szintén nem jár kártérítés. Ugyancsak nem követelhető kártérítés az elkerülhetetlen készkiadásokon felül a községek által megőrzés végett átvett katonai javak őrzéséért sem (119. §. második bekezdése). Látnivaló tehát, hogy a honvédelmi törvény egyik iegjellegzetesebb alkotása annak a törvényhozási iránynak, amely a köz érdekében mélyen belenyúl a magánautonómián alapuló vagyoni jog rendszerébe. Az ehhez hasonló törvényalkotásokra való tekintettel szokás szembe helyezni az újabb jogfejlődést a régebbi jogrendszerrel és azt mondani: a régebbi törvények az egyéni jogokat hangsúlyozták, viszont az újabb jogalkotások a kötelességekre vetik a súlyt. Vagy más szóval: a régebbi törvényhozás középpontjában a magánérdek kultusza állt, ellenben az újabb törvényalkotás elsősorban a közérdek szolgálatára irányul. Ez a merev szembeállítás azonban — legalább is a magyar jogrendszert illetően — nem helytálló. A legnagyobb áldozatokat jelentő sarkalatos állampolgári kötelességeket, nevezetesen a közteherviselés és az általános hadkötelezettség elvét éppen a mult század iktatta törvénybe. De ha még régebbre tekintünk vissza, azt látjuk, hogy a történeti naagyar jogrendszer voltaképen mindig a közérdek szolgálatának jegyében alakult és fejlődött és éppen ez a fejlődési irány hozta magával a magán- és közjogi elemeknek azt a sajátságos egybefonódását, amely 48 előtti jogunkat annyira jellemezte. A régi magyar jogban a nemzeti vagyon gerince: a nemesi telek nem korlátlan egyéni tulajdon, hanem úgy a nemzetség, mind pedig a Szent Korona, vagyis a közösség irányában számos korlátozás és megkötöttség alatt áll. A nemesi ingatlan szerzésének elvi alapja a köznek tett szolgálat (laurea virtutis); birtoklásának célja bizonyos közkötelezettségeknek: elsősorban a honvédelem kötelezettségének a teljesítése és megszűnik a birtokjog, ha az azt élvező személy arra méltatlanná vált (nota infidelitatis). Ennek a régi magyar felfogásnak, amely a vagyonban nem az egyén öncélú magángazdálkodásának központját és eredményét, hanem a tett közszolgálatok jutalmát, ellenértékét és további közszolgálatok alapját és forrását látta: teljesen megfelel az űj honvédelmi törvény is, midőn a nemzet szellemi, fizikai és vagyoni erőforrásait a maguk egészében a honvédelem szolgálatába állítja. Mindezeknek a súlyos rendelkezéseknek sima és akadálytalan törvénnyé válása pedig örvendetes és megnyugtató bizony-