Magyar jogi szemle, 1940 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1940 / 3. szám

MAGYARJOGI SZEMLE Szerkesztő: Dr. ANGYAL PÁL, egyetemi tanár. Felelős kiadó: BARANYAY LAJOS, vezérigazgató. Megjelenik havonként, július és augusztus hó kivételével. Szerkesztőség: Budapest, II., Árvácska-utca 5. Telefonszám ; 153-883. Egyes szám ára a melléklapokkal 2*40 P. 6 szám ára az első félévre 12"— P. szam Budapest, 1940. február hó. XXI. évfolyam Részletek legfelsőbb bíróságaink elnökeinek évnyitó beszédeiből. I. Dr. Türeky Géza, a m. kir. Kúria elnöke: Mikor bevett szokásunkhoz képest az évforduló alkalmából visszapillantás vetünk az elmúlt 1939. évnek minket különösebben érdeklő törvényalkotásaira, ezek közül örvendetes jelentősége szempontjából első helyein kell kiemelnem a Kárpátalja egyesítéséről szóló 1939. évi VI. t.-c.-et, amely a megcsonkított ország területét egy értékes, mindnyájunk szívéhez nőtt darabbal gyarapította és a magyar kir. Kúria joghatóságát ismét egy lépéssel vitte közelebb Szent István ősi Kúriájának valamennyiünk által olyan hőn óhajtott régi területi illetékessége felé. Az ú. n. kötött valuta- és devizagazdálkodás, — amelyet már az államok egész sora kénytelen volt magáévá tenni — a valuták és devizák forgalma terén a korlátozások nagy számúi jelenti. Ezeknek a korlátozásoknak a kijátszásához és megszegéséhez a tettesek és részeseik részéről olyan nagy vagyoni érdekek fűződnek, amelyeknek a bűncselekmény elkövetésére ösztönző hatását a visszatartó motívumok súlyának növelésével kell ellensúlyozni. Erre utal a bírói gyakorlat, mely más bűncselekmények elbírálásánál a legritkább esetekben közelíti meg az illető bűncselekményre megállapított büntetési tétel felső határát, sőt a kiszabott büntetések rendszerint a középmértéknek is mélyen alatta maradnak; ellenben a fizetési eszközökkel elkövetett bűncselekmények elbírálása során a királyi bíróságok aránylag gyakran szabják ki vagy közelítik meg a büntetés törvényes maximumát. Sőt akadtak olyan ítéletek, amelyeknek indokolása annak a bírói felfogásnak adott hangot, hogy voltaképen még súlyosabb büntetés volna kiszabandó, amit azonban a törvényes büntetési tétel nem tesz lehetővé. Bármint vélekedjék is a kriminológia tudománya a büntetés elrettentő hatásáról, kétségtelen, hogy rendkívüli viszonyok között, mikor az egyik oldalon életbevágó állami közérdek forog kockán, a másik oldalon pedig jelentős haszon szerzésének célzata ösztönöz a bűn-