Magyar jogi szemle, 1940 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1940 / 1. szám - A sajtóhelyreigazítási jogról

34 XII. századból okleveles adatunk alig van, és így más bizonyítékra nem igen támaszkodhatik. Nagy előnye, hogy a római jogon és nyugateurópai jogon kívül felhasználja a minket környező szláv népek jogtörténeti adatait is. Könyvének második, szorosan véve nem is egészen a tárgyhoz tartozó része az elidegenítési tilalom korlátairól, a lélekváltságról, az ennek alapján kifejlődött végrendeletről és a nők speciális öröklési jogáról szól. Ebben a részben érdekesen vázolja az egyházi inézkedéseknek a végrendelkezés és a nők öröklése tekintetében kifejtett hatását. Különösen érdekes az a fejezet, amelyben kifejti, hogyan fejlődött ki az antenovelláris jusztiniánuszi köteles részből a középkori (gyházi jog és a bolognai glosszátorok munkája nyomán a leánynegyed. A leánynegyed magyarországi bevezetése tekintetében a bolognai egyetem magyar professzorának Paulus Hungarusnak tulajdonított szerep merész, de nem alaptalan következtetés. A magyar jogtörténet legszebb lapjai közé tartoznak azok a fejtegetései, amelyek a magyar leánynegyednek az északi szláv népek jogára való hatását bizonyítják. Murarik Antal elhúnyta tudományos életünknek nemcsak azért gyásza, mert egy nagyszerű tehetség jövő munkásságától vagyunk megfosztva, halála durván kettétépte a magyar és szlovák jogtörténet közeledését is, amelyet Murarik a Századokban megjelent cikkeiben olyan erőteljes és biztos kézzel kezdett kiépíteni. Degré Alajos „A nemo plus juris . . . elvének u. n. áttörése", írta dr. Kauser Lipót budapesti ügyvéd. (Magy. jogászegyl. előadások.) Szerző igen érdekes tanulmányának bevezető részében igen helyesen azt mondja, hogy az Ulpianustól származó az a megállapítás ..nemo plus juris in alium transferre potest, quam ipse habét" nem jogszabály, hanem axióma, amely alól kivétel el sem képzelhető. Ezt igen szellemesen azzal a képlettel szemlélteti, hogy egy tíz liter űrtartalmú edényből, mely tele van vízzel, tizenkét liter vizet kivenni nem lehet; ez fizikai és gondolati képtelenség. Ezekkel szerző a szép tanulmányának az alapját és irányát előre jelölte meg. Ezután áttér arra, hogy irodalmunkban majdnem általánosan el van terjedve az a fölfogás, hogy az említett elv alól igenis van kivétel és az elv át van törve. Ennek beigazolása végett utal Grosschmid Fejezetek című munkájának több helyére, ahol Grosschmid szerint az említett elv át lett törve. Ezzel szemben szerző igen élesen és igen találóan kimutatja ama felfogásban megnyilvánult tévedést. A szerző által felhozott több eset közül ezúttal csak eggyel foglalkozom t. i. a keresk. törv. 299. §. (és 300. §.) esetével. Ez a §. ugyanis úgy rendelkezik, hogy azok az áruk, amelyeket a kereskedő