Magyar jogi szemle, 1940 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1940 / 1. szám - A sajtóhelyreigazítási jogról

22 kolásból pedig az olvasható ki, hogy külön meghatalmazás esetén az ügyvédnek már joga lett volna a helyreigazító nyilatkozat közzétételét a saját nevében is, de a panaszos jogán kérni. A bttő jb. B. IX. 35.540/1938/2. számú ítéletében, nézetünk szerint, már helyesen ragadja meg a probléma lényegét ós álláspontját a következőkben indokolja: „Az ügyvédeknek iaz a hivatásul!;, hogy a közönség rendelkezésére állva, jogi formulákhoz kötött eljárások során a megbízóikat útbaigazítsák, ügyeikben eljárjanak. Kétségtelen, hogy a panaszos Dr. X. Y.it megbízta, hogy a panaszolt közleménnyel kapcsolatban helyreigazítást kérjem. Midőn Dr. X. Y. a panaszlottói a helyreigazítást kérte, mint panaszos megbízottja, jogi képviselője, járt el, tehát ügyfele megbízásából saját személyében jogosítva volt arra, hogy helyreigazítást kérjen. Annak érvényéhez szükségtelen volt, hogy a helyreigazító nyilatkozatot a panaszos is aláírja". A bttő tvszék ezt az ítéletet Bf. II. 10.091/1938/4. számú ítéletével jogerőre emelte, s csak a költségek tekintetében, — amelyre lentebb rámutatunk —, módosította. (Ugyanígy a bttő tvszék Bf. II. 8630/1939/3. számú ítélete.) A bíróságnak fent elfoglalt álláspontja nézetünk szeriint árnál is inkább helyes, mert a Te. 128. §-ának rendelkezéséhez képest a helyreigazítási eljárásban a panaszos magá/nszemélyt rendszerint ügyvédnek kell képviselnie. (V. ö.: Te. 104. §-ával.) Annak a megállapítása után, hogy kit illet meg a helyreigazítási jog, reáíiérhetünk ainnak a tisztázására, hogy kitől kell kérni a helyreigazító nyilatkozat közzétételét, illetőleg, hogy a helyreigazító nyilatkozatot kinek a címére kell elküldeni? E tekintetben a bírói gyakorlat ma már teljesen egyömtetü, amikor kimondja, hogy a helyreigazítást az időszaki lap felelős szerkesztőjétől (kell kérni, nem pedig a határozatlan személyekből álló s a sajtótörvény által nem ismert, a lap előállításával foglalkozó szervtől, a szerkesztőségtől. A helyreigazító nyilatkozat közzétételére a St. értelmében u. i., — mondja az indokolások államdóan visszatérő refrénje —, mindig csak az időszaki lap szerkesztője kötelezhető bíróilag, amiből természetszerűleg következik, hogy a helyreigazító (nyilatkozat közzétételére is csak őt lehet joghatályosan felszólítani. A St. 20—23. §-aiban írt szerkesztő pedig, a'kii a nyilatkozat közlésére köteles, ül. kötelezendő, a St. 16. és 17. §-ainak, valamint a St. 35. §-ának egybevetett értelmezése szerint, a felelős szerkesztővel azonos, mint aki a lap irányítója, vezére, s a kiadón kívül egyedül van jogosítva rendelkezni, utasítást adni atekintet'ben, hogy a lapban mely közlemények jelenjenek meg. Ez az indokolás azonban nézetünk szerint tipikus példája az ú. n. Begriffsjurisprudenz művelésének. A St. egyetlen szakasza sem írja elő (kötelezően, hogy a helyreigazító nyilatkozat közzétételét egyenesen az időszaki lap felelős szerkesztőjétől kell