Magyar jogi szemle, 1940 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1940 / 15. szám - A jog és a méltányosság

286 aki az ügyet a kancellárra bízta. Később az ilyen petíciókat közvetlenül a kancellár elé terjesztették, aki egyházi férfi és a király lelkiismeretének letéteményese (keeper of the king's conscience) lévén nem érezte magát a common law szabályai által kötve, hanem a méltányosságnak és jó lelkiismeretének megfelelően (in equity and good conscience) döntött. Hosszú időn át a méltányosság (equity) nem volt valami meghatározott fogalom, hanem a mindenkori kancellár lelkiismeretéhez képest — egy tréfás mondás szerint — úgy változott „mint a kancellár lábának hossza" és az volt a feladata, hogy a common law szigorát enyhítse, hiányait pótolja. És valamint a római praetor — adjuvandi juris civilis gratia — utasításokat adott a bírónak az „aequm et bonum" követésére, ép úgy az angol király kancellárjainak hatalmat adott arra, hogy bírói parancsban bárkit in personam és sub poena eltiltson jogainak gyakorlásától, ha ez a tisztességbe, vagy lelkiismeretbe ütköznék. Ily módon jutott az angol jogba új fogalom: a conscience, a lelkiismeret s e körül kristályosodik ki az equity jog a későbben intézményesen megszervezett kancellári bíróság gyakorlatában, mely azután kitermelte a méltányosságnak a közönséges joggal (a Common Law-val) egyenértékű elveit. Ilyen általános irányelvek voltak a következők: „az equity nem tür jogi rosszat orvoslás nélkül", „annak, aki equityt akar: magának is méltányosnak kell lennie, kérelmét tiszta kézzel kell előterjesztenie," az equity inkább a szándékot tekinti, mint a formát." Ezen általános jogelvek alkalmazása a gyakorlatban részben önálló intézményeket létesített, (mint pl. a trust, az ingatlan jelzálogjog, a férj és feleség vagyonának külön állása), részben pedig a Law of Equity területére vont olyan jogviszonyokat, melyeket a Common Law nem szabályozott; (ilyenek voltak pl. a meghalt egyének vagyonának kezelése, a kötelmek természetbeni teljesítése, illetéktelen befolyás alatt létesített jogügyletek, stb.). Ezzel az eredeileg kivételes jog az angol jogrendszernek a Common Law-val egyenrangú szerves alkotórészévé vált. Évszázadokon át e két jognak külön bíróságai voltak. Arra, hogy mi tartozik az egyik, s mi a másik jog területére, a leghíie&ebb Equity jogászok (Maitland és Stony) sem tudnak határozott választ adni, mert csak azt mondják: Ami felett a Common Law bíróságok a common law szerint ítélkeztek: a Common Law területére, — ami felett az ú. n Courts of Equity bíráskodtak: a Law of Equity területére tartozott. Ezeket a külön bíróságokat 1873-ban megszüntették, mikor a Common Law és equity bíróságok helyett egy egységes Supreme Court of judicature-t létesítettek, mely az 1925. évi törvény értelmében most már egyaránt alkalmazza a kétféle jogot. Csak egy kis csökevénye maradt még fenn az equity bíráskodásnak annyiban, amennyiben a High Court of Justicenek van egy alosztálya: a Chancery Division s ennek hatáskörébe tartozik a legtöbb olyan ügy, amelyben a régi equityt kell alkalmazni. Egyébként pedig a bíróságok a két párhuzamos jogrendszert kötelesek alkalmazni azon általános elv szerint, hogy ahol a két jog elvei között összeütközés van: az Equity jog elye az erősebb. Byrnes-nek az a megállapítása (Law Dictionary), hogy, ha egy jogszabály vagy jogorvoslat kétféle módon magyarázható vagy alkalmazható: betűszerint és megszorító módon, avagy szabadabb szellemben,