Magyar jogi szemle, 1940 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1940 / 15. szám - Dr. Alföldy Dezsőnek, a budapesti ítélőtábla elnökének beszéde a kir. ítélőtáblának 1940. évi szeptember hó 21. napján tartott ünnepi teljes ülésén

282 hogy ez az állami közösség örök, és tartósan meg nem bontható. Semmi kétség, hogy itt a Kárpátok medencéjében a természeti és természetfölötti adottságok erejénél fogva összetartozó népcsoportoknak egyazon állami szervezetbe való egyesítése csakis a magyarság vezetése mellett lehetséges, és pedig a magyarság számbeli fölényénél, központi centripetális eröt képviselő elhelyezkedésénél, politikai érettségénél, nemkülönben régi erőteljes és a Kárpátok gerincéig kisugárzó kultúrájánál fogva. De ez a vezető szerep súlyos terheket is ró. A magyarság csak akkor lehet elhívatott a vezetésre, ha a kultúra fejlesztésében, a törvények tiszteletében, a jogrend fenntartásában, a közéleti tisztaságban, a keresztény valláserkölcsi elvek követésében, és a katonai erényekben állandóan elől jár, és ha megértve az idők szellemét, szorgosan munkálkodik a népi közösségen és a társadalmi kiegyenlítésen alapuló államrendszernek a magyar viszonyokhoz és tradíciókhoz mért kiépítésén. A budapesti kir. ítélőtábla kitárt karokkal üdvözli a három visszatért kir. ítélőtáblai székhelyet: Nagyváradot (Szent László városát), Kolozsvárt (a kincses várost és Mátyás király szülővárosát) és Marosvásárhelyt (a székelység fővárosát). Nagyvárad, Kolozsvár, Marosvásárhely! Mily szomorú nevek voltak ezek az elmúlt húsz esztendőben! És mégis, mintha fénylő pontok lettek volna a sötét magyar éjszakában, s mintha örökégő mécsesei lettek volna a virrasztó magyar reménységnek. Most pedig a diadalmas igazság felkelt napjának sugaraiban ragyognak! Tisztelt ünnepi ülés! Nem lesz érdektelen itt megemlíteni, hogy Erdélyben a kir. ítélőtábla (tabula regia) a XVI. század közepén az erdélyi vajda ítélőszékéből alakult, s ekként Erdélyben már ebben az időben az igazságszolgáltatás elkülönült a kormányzattól. A kir. ítélőtáblán a táblabírák és ítélőmesterek ítélkeztek. A kir. ítélőtábla ítélkezését meghatározott törvény* szakokban és Erdély különböző helyein — nevezetesen a nemesek részére Besztercén vagy Medgyesen, a székelyek részére Marosvásárhelyen vagy Segesváron, a partium részére pedig Kolozsváron gyakorolta. A kir. ítélőtábla volt a megyei törvényszékek, székelyszékek és bizonyos ügyekben a szász egyetemnek is fellebbezési bírósága abban az értelemben, hogy az utóbbiak határozatai csupán a kir. ítélőtábla felülbírálása esetén juthattak a fejedelem legfőbb döntése alá. A XVIII. században az erdélyi kir. ítélőtábla székhelye hol Medgyesen, hol Marosváráshelyen, hol Nagyszebenben volt, a XVIII. század végétől kezdve azután véglegesen Marosvásárhely vált a kir. ítélőtábla mint fellebbviteli bíróság székhelyévé. Meg