Magyar jogi szemle, 1940 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1940 / 13. szám - A nők által elkövetett szemérem elleni bűncselekmények büntetlensége

258 Nézetem szerint az ily körülmények között történő cselekmények csak indítványtétel alapján üldözhetők és éppen úgy csak indítvány alapján tehető folyamatba az eljárás akkor is, ha a felügyelet csak egyszeri esetre szól, mert nélkülözi a huzamos tartam jellegét. Mivel a büntetőtörvénykönyv a szemérem elleni erőszakkal szemben, korra való tekintet nélkül biztosít védelmet a nőknek s ezt a bűncselekményt a jelen állapot szerint csak férfi követheti el, — elképzelhető-e az, hogy nő ugyanezt a bűncselekményt büntetlenül követhesse el úgy fiúkkal, mint leánygyermekekkel szemben, akik még a gyermekkor legelején lévők is lehetnek. E cselekmények csak bizonyos manipulációk által hajthatók végre s e manipulációk nemcsak a gyermekek egészségére, de erkölcsi épségükre is káros kihatással lehetnek. Amikor a gyermekek hozzátartozói e cselekmények miatt feljelentést akarnak tenni, csodálkozva veszik tudomásul, hogy az ily cselekmények miatt eljárás nem indítható, bármennyire is szükségesnek tartják azt. Elképzelhető az is, mint ahogy az már meg is történt, hogy nő követ el férfivel szemben szemérem elleni erőszakot s a férfi kívánta is az eljárást, de ez alapon nem volt lehetőség annak megindítására. Ott, ahol a törvény szemérem elleni bűncselekményekkel kapcsolatban a nő javára alsó korhatárt állapít meg, a tizennégy évet be nem töltött leány védelemben részesül, ha tisztességes. Igaz ugyan, hogy ez a rendelkezés csak a megfertőztetés bűncselekményére vonatkozik. A védelem tehát a korábban érő leány javát szolgálja férfivel szemben s ugyanakkor a férfinemhez tartozó, bármely korú személy, a tizennégy éven aluli fiú sem nyerhet védelmet a nő megfertőztető csábításával szemben. Ez a szándék bármikor szabadon érvényesülhet következmények nélkül. Fel lehetne hozni ezzel szemben azt az érvet, hogy a férfinél (fiúnál) egy esetleges nemiközösülés semmiféle fizikai elváltozással sem jár s a terhesség veszedelme sem fenyegeti, a szemérem elleni erőszak vonatkozásában pedig lehetne arra is hivatkozni, hogy általánosságban a közhit szerint a férfinembeliek szeméremérzete kisebb mérvű. További kérdés azonban az, hogy ezen érvek alapján egy fiú kitehető-e azon veszedelemnek, hogy erkölcsileg megromoljék s tudatlansága és 'tapasztalatlansága következtében idegrendszerbeli megrázkódtatást vagy akár más, egész életére kiható betegséget szerezzen. A közönség — elméleteket nem ismerő —, természetes észjárása veszi észre legelőbb a hiányokat és talán sok, körülményesen minősített bűncselekmény körülírása előbb maradhatna