Magyar jogi szemle, 1940 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1940 / 13. szám - Testvértartási kötelesség, mint kötelezettség

251 lesség, mint kötelezettség hatályosuljon. Ennek megnyilvánulási tartalma pedig az, hogy adott előfeltevések fennforgása esetén a törvény rendelkezésénél fogva ipso facto álljon elő az eltartási jog, illetve eltartási kötelezettség. Ez a tartási kötelezettség elsősorban pénzbeli járadékban és csak másodlagosan állapi ttassék meg a bíróság belátása szerint fontos okból természetben való illő tartásban. Mindenkoron azonban a jogosult és kötelezett fél személyi és anyagi életviszonyainak a kölcsönös kiegyenlítés és a méltányosság elve szerint való mérlegelése mellett kell meghatározni a testvér szűkös eltartását célzó szolgáltatást. A magyar jog mindig elsőrangú helyet foglalt el nemcsak állam- és nemzet jogi, de magánjogi téren is a világjogrendszerekben. ' • ' * • [ > A múltban a vérség és ezzel a nemzetség eszméje, ami a nemzet oltalmának is előőrse volt, létrehozta az akkor volt életviszonyok szükségképiségéből kifolyólag abban az időben nemzetfenntartó erőként jelentkezett ősiségét. Amidőn pedig a gazdasági élet ezt átformálta, még mindig fenntartotta a vérség ősi védelmén nyugvó ezt a jogérzületet. Ez az adott előfeltételi körülmények között a testvéreltartási kötelezettséget magábanfoglalja és az ér vény re juttatását követeli annak ellenére, hogy a mai bírói gyakorlat eddig ezt az élő és évszázadok óta érvényes jogszabály létét kellően kifejezésre nem juttatta. Amint azonban a m. kir. Kúria elvi jelentőségű, avagy egyelőre bármely határozatában kimondja, hogy az „anyagjogi szabályok értelmében" a határozatban körülírt tényekhez az a joghatás fűződik, hogy a törvényes testvértartási kötelezettség fennforog, már az első ily határozat létrejöttekor a magyar jogeszme idevonatkozó jogtétele megelevenül, a második, harmadik, vagy a többi esetben már állandó bírói gyakorlat követte jogszabályként jelentkezik, sőt, ezt kimondó jogegységi, vagy teljes ülési határozathozatal esetében kifejezett külön törvényes rendelkezés hiányában is oly jogtétellé válik, amelyet a bíróságok az 1912 :LIV. t.-c. negyedik címében foglalt rendelkezései értelmében, mint a m. kir. Kúria döntvényét, minden adott esetben követni kötelesek. Egyébként ez az anyagjogi szabály a magyar családok és a magyar nemzetségek körében adott esetekben önként már több, mint egy évezrede hatályosult, sőt a svájci polgári törvény könyvbeli és az alább hivatkozott rendelkezéseken felül az olasz, spanyol, brazíliai stb. jogrendszerekben is már régen visszatükröződést nyert. .. iSoJteotsH ihtfj?Ztedol cMo^gg&i jJétó^zih&hj Külön kiemelem azonban az e tekintetben még a fele útnál megállott német polgári törvénykönyv, valamint a jóval teh jesébb jogrendszert megvalósító svájci polgári törvénykönyv idevonatkozó főbb rendelkezéseit. A német polgári törvénykönyv (B. G. B.) az új törvényalkotásokszellemét követve, a y^regységet, illetve a családi köteléket, amelynek közvetlen folyománya a tartásjogi kötelezettség,