Magyar jogi szemle, 1940 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1940 / 11. szám - Angyal Pál: Pénzhamisitás, hamis tanuzás és hamis eskü. Hamis vád [Könyvismertetés]

239 gatott — értekezést. Fejtegetései e kérdés gazdaságtörténeti és közgazdasági vonatkozásaira, a jogfejlődés széleskörű megvilágítására, a külföld élő jogának ismertetésére, Magyarország Magánjogi Törvénykönyve Javaslatának e kérdésre vonatkozó rendelkezéseire, végül a magyar bírói gyakorlatra egyaránt kiterjednek. Térfy Béla az előadáshoz főként a magyar joggyakorlat, közelebbről a nemzetközi magánjog szabályai, illetőleg telekkönyvi jogi vonatkozásai szempontjából szólt hozzá. Walton Ágoston értekezése a részvénytársasági igazgatóság és felügyelőbizottság felelősségének, illetőleg ellenőrzésének problémáját az újabb külföldi jogalkotások és a magyar részvényjogi reformtörekvések tükrében tárgyalja. Fejtegetéseiben a részvényjogi reformtörekvések végső céljaként a jog idomulását jeöli meg a valóságos helyzethez. Ennek a folyamatnak azonban — szerző szerint — a közérdek szempontjai szem előtt tartásával kell végbe mennie. A részletes kérdések során különösen az ügyvezetőség és az igazgatóság felelősségével, a részvényesek érdekvédelmével, végül a hites könyvizsgálattal foglalkozik. Perneczky Béla előadása a munkajog fogalmát, rendeltetését és ennek a fiatal, — de máris rendkívül nagy jelentőségű — joganyagnak külföldi, illetőleg magyarországi fejlődését világítja meg, ezúttal kiterjed a vonatkozó tételes jog és a közgazdaságtan szempontjaira is. Kohányi Imre azokról az akadályokról és nehézségekről szól, amelyek a mai jogéletnek roppant differenciálódásánál fogva — egyfelől a fejlődés természetes velejáróiként, másfelől pedig az emberi gyarlóság és rosszakarat okozta mesterséges kerékkötők gyanánt — az igazságszolgáltatás frontharcosainak: az elsőfokon ítélkező bíróknak helyes ítélkezése elé tornyosulnak. Némethy László közvetlenül a felvidéki területeknek Magyarországhoz visszacsatolása nyomán tartott előadásában részletesen ismerteti a cseh-szolvák polgári eljárási jog szabályait. Ez az átfogó tanulmány világosan rámutat arra, hogy az 1918. évi magyar jogrendszer miként fejlődött a trianoni Magyarországon és a Magyarországtól elszakított egyes részeken. Székásy Miklós előadása a liberalizmus kialakulását, valamint legfőbb képviselői állásfoglalásait tárgyalja: a liberalizmust világnézeti, elvi és gyakorlati szempontból bíráló, tudományos tárgyilagossággal felépített, színes fejtegetésekben. Csánk Béla Shakespeare színműveiből vett idézetekkel világítja meg a nagy angol drámaírónak a korabeli jogászokról vallott, többnyire szatirikus, de az igazi jogi hivatás teljesítésével szemben a méltó elismeréssel sem takarékoskodó felfogását. A könyvben közzétett utolsó előadás Haitsch Gyula értekezése, amelyben a sajtó igazmondási kötelességét világítja meg: mind a tételes jog és a gyakorlat alapján, mind a sajtókamara idevonatkozó preventív hivatása és a reformtörekvések szempontjából. (Ez a tanulmány lapunkban is megjelent az 1939. évf. dec.-i számában.) Ez a mű — mint említettük — a Magyar Jogmívesek Társaságának az első három esztendőben kifejtett működéséről nyújt hű képet. Az eredmény pedig sok reményre jogosít; mert ez a munka végre azt szol-