Magyar jogi szemle, 1940 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1940 / 1. szám - Az argumentum a contrario elemzése

5 Az uralkodó felfogás szerint a jogalkalmazás leggyakoribb logikai formája a subsumtio (1. Moór Gy. Logikum a jogban). Ez a syllogismus első alapformájával (Barbara) azonos, melynek képlete: M est P felső tétel S est M közép tétel S est P következmény. A jogalkalmazónak adva van a középtétel, ehhez keresi a felső tételt és a két praemissaból vonja le a következményt. Ennek megvilágítására szolgáljon az alábbi példa: A felperes 1000 P. kölcsön visszafizetése iránt perli az alperest. A megállapított tényállás szerint tényleg adott az alperesnek 1000 P. kölcsönt, de ezt hazárd játék közben a játék folytatására adta. Ez a tényállás az ítéleti syllogismusban a propositio minor. Ehhez keresi a bíró a propositio majort, vagyis azt a jogszabályt, amely az esetre alkalmazható. Ez a szabály az adott esetben a következő: Kártyajáték közben és annak folytatása végett adott kölcsön bíróilag nem érvényesíthető (naturális obligatio). A két praemissa következménye az elutasítás. Nem nehéz felismerni, hogy itt a bíró lényegileg két tényállást hasonlított össze: a középtételben adott perbeli tényállást, a felső tételben adott elvont tényállással, és ha a két tényállás egyezik, a jogszabálynak megfelelő ítéletet mondja ki konklúzióként. Az argumentum a contrario is a syllogismusnak egyik faja, de itt a közép tétel mindig ellentétes a felső tétellel, aminek következménye, hogy a felső tétel a közép tételre nem alkalmazható. Ekként az alávonásos (subsumtio) művelettel szemben az argumentum a contrario kirekesztő műveletnek nevezhető. Ha a subsumtio alkalmazható, a bíró keresetnek helyt ad, mert hiszen megtalálta a tényállásra vonatkozó jogszabályt. Ha nem alkalmazható, a contrario következik, hogy a kereset jogilag nincs megalapítva. Ezek szerint az argumentum a contrario nemcsak következtetési formának, hanem jogalkalmazási módszernek is tekinthető, s így a subsumtiónak kiegészítője. Az egyik positív, a másik negatív jogalkalmazási módszer. Figyelemre méltó annak a megemlítése, hogy az argumentum a contrario alkalmazása legtöbbször a rövidített syllogismus alakjában történik. Például a 13. példánál csak ennyit mondunk: ez a kés nem tartja az élét, tehét nem acél. Itt a felső tétel elmaradt. Ezt a rövidített formát enthymemának nevezi a formális logika. Ha azonban a felső tétel nem nyilvánvaló jogszabály,