Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)

1939 / 2. szám

50 hajtás utolsó mozzanatának tekintjük is azt — az állam szuverenitásának teljességéhez tartozó oly független funkcióként fogható csak fel, amely nélkül az államcél helyes megvalósulását nem lehet elképzelni. Éppen ezért egyenesen alkotmányellenesnek kell tartanunk azt a felfogást, amely a közigazgatási bíráskodást, mint a végrehajtói hatalom szuverénitásának korlátozását tünteti fel s azt feleslegesnek tartja. Kétségtelen, hogy a közigazgatási bíráskodás lényege — amint arra már nem egy hasonló alkalommal rámutattam — elvi szempontból a bírósági hatáskör terjedelmét akkor határozná meg szabatosan, hogyha a törvény által az egyeseknek biztosított alanyi jogot, annak sérelme esetén, minden esetben bírói védelemben részesítené. A közigazgatási bírósági jogvédelemnek tehát csak a 'közigazgatási hatóságok discretionarius elhatározásától függő közigazgatási tényekkel szemben nem lehet helye, nem szólván azokról az esetekről, amelyekben a bírósági hatáskört már az érdeksérelem jelentéktelen volta sem indokolja. Hogy a közigazgatási bírósági jogvédelem ilyen felfogása nem kizárólag jogbölcseleti következtetés eredménye, hanem az állampolgárok lelkületéből, alkotmányjogi érzületből fakadó szükségesség is, arra legélesebben rávilágít az a jellemző körülmény, hogy bíróságunkhoz sűrűn fordulnak jogsegélyért olyan ügyekben is, amelyekben a bíróság ítélkezését a taxatiós rendszerre alapított és a joghasonlóság alapján ki nem terjeszthető bírói hatáskör nem teszi lehetővé. Mert az egyszerű felfogású ember jogérzete nehezen érti meg, hogy miért nem kaphat ő jogvédelmet valamely közigazgatási sérelemmel szemben ettől a magas bíróságtól, holott jól tudja — hallja, hor'v talán éppen ugyanannak a közigazgatási hatóságnak más ügyben tett rendelkezéseivel szemben az ő szomszédja, rokona, pályatársa vagy más ismerőse sikerrel fordult ugyanehez a Bírósághoz. És valóban meg kell állapítanunk, hogy az 1896:XXVI. t.-c. életbelépése óta Bíróságunknak hatásköre a közigazgatási jog, majd a közjog mind szélesebb területére terjesztetett ki, jeléül annak, hogy a jogfejlődés a közigazgatási bíráskodás körében is minél erőteljesebb megvalósulásra törekszik. A jog eszméjének fejlődésével ellentétes lenne tehát minden olyan elgondolás, amely a Közigazgatási Bíróság hatáskörének megszorítására, különösen pedig az eddig már bírósági jogvédelemben részesített érdekektől a jogsegély megvonására irányul. * Hiszem, hogy az új esztendőben tovább halad érvényesülésének útján a jog eszméje s a közjogi és közigazgatási új jogszabályok nem térnek le a magyar alkotmányjog kipróbált és emelkedett szellemű alapjairól, sőt inkább az erkölcstől telített