Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)

1939 / 11. szám - A fascista büntetőjogi reform

370 gondolatot találunk a Magy. Polg. tkv. első tervezetének indokolásában ,,erkölcsi kötelesség írja elő a gyermek eltartásáról való gondoskodást". (Indok. I. köt. 348. sz.) A házasságon kívüli gyermek családjogi helyzetére nézve rámutat szerző a Kúria 79. sz. telj. ül. döntvényére, mely az anya és gyermek közti kölcsönös öröklési kapcsolatot állapította meg, az anya biológiai és jogi értelemben a gyermeknek anyja; a gyermek jogállása anyjával és ennek rokonaival ugyanaz, mint a törvényes gyermeké. — A nemző megállapításának kérdésénél szerző, igen helyesen, rámutat arra a problémára, amely a vércsoportok bizonyító ereje közül úgy az orvos-, mint a jogtudományban előállott. Kiemeli, hogy nálunk a bírói gyakorlat ezidőszerint ugyan nem alkalmazza a vércsoportok tanát, de igen helyesen hangsúlyozza, hogy a teljes elzárkózás nem látszik helyesnek és rámutat belföldi és külföldi irodalomra és külföldi gyakorlatra. E kérdésnek megbeszélésével szerző igen nagy szolgálatot tett abban az irányban, hogy ezt a kérdést a hamupipőke mai szerepéből ki kell rántani. Ha már e kérdésnél tartunk, megjegyzem a magam részéről, hogy igen mély betekintést nyerhet mindenki a „Beweiswert der Blutprobe" című könyvből, amely 1938-ban jelent meg (írta: Carl Hiller). Ebben a könyvben olvasható (31. old.), hogy pl. az anya esküt tett arra, hogy a fogamzási idő alatt csak az alperessel közösült és az alp. ennél fogva a tartásdíj fizetésére kötelezve lett. Az alp. hamis eskü miatt btő. feljelentést tett, meg lett állapítva vérvizsgálat alapján, hogy az alp. semmiesetre sem lehetett a nemzője a gyermeknek, és hogy az anya ennél fogva más férfiúval is közösült; ezen az alapon az esküdtbíróság (Németországban) az anyát hamis eskü miatt elítélte. A 49. old. közli ugyanaz a könyv, hogy külön törvény kimondja, hogy a vérvizsgálat eszközölhetése céljából kényszer alkalmazható, stb. Látni való tehát, hogy ez a súlyos következményekkel járó kérdés talán igazán nem intézhető el egy kézlegyintéssel. — A holttányilvánítás kérdésével kapcsolatban rámutat szerző a 919. sz. elvi határozatra, mely e kérdés körül felmerült irodalmi vitát lezárta, úgyhogy a holttányilv. határozat által megállapított elhalálozás napját követő 302. napon túl született gyermek nem törvényes. Nem érdektelen, hogy Hiller fent id. könyvében (52. old.) rámutat arra a rendkívül fontos körülményre a fogamzási idő tekintetében, hogy ez az időtartam több esetben 213 naptól 334 napig lett megállapítva, úgy, hogy a törvényben megállapított időtartam a biológiaival nem egyezik. — A házasság alatt nem a férjtől származó gyermek helyzetével is szerző igen behatóan foglalkozik, különösen azzal a kérdéssel, hogy lehet-e a nemzőtől tartást igényelni, ha a férj a törvénytelenítés iránt nem tesz lépést. Szerző azon az állásponton van, hogy ily esetben a nemzőtől tartásdíj bizonyos körülmények közt követelhető. Ugy hiszem azonban, hogy a szerző által is idézett az a nézet fogadható el,