Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)

1939 / 1. szám - A vérvizsgálat és a természetes apaság kérdése

30 természetes apát állapított meg a bíróság, ha pedig a vérvizsgálatot, mint bizonyítási eszközt elfogadjuk, — akkor nem ezt, hanem a tényleges vérségi apát igyekezünk megtalálni. Itt merül fel folytatólagosan az a kérdés, hogy elfogadható-e a vérvizsgálat bizonyítási eszköznek? Szolgálhat-e ma már ez legalább is részben döntés alapjául? A vérvizsgálathoz természtesen a peresfelek és a gyermek vérére van szükség. A vér vétel módja tekintetében eltérés mutatkozik az Igazságügyi Orvosi Tanács eddig követett gyakorlatában. Ugyanis egy adott esetben, 1937. évében a zalaegerszegi kir. törvényszék^ a peresfelek, valamint a gyermek ujjából egy papírlapra vétetett vért és azt küldte fel megvizsgálás végett az Igazságügyi Orvosi Tanácshoz. A tanácsnak 1937. augusztus 31-én kelt véleménye szerint, a küldött vérpróbák alapján a felvetett kérdés, vagyis, hogy a gyermek az alperestől való származása kizártnak tekinthető-e, megbízható eredménnyel el nem dönthető. Hogy ez eldönthető legyen, a Tanács az előbb említettektől fél köbcentiméter, az alvadásban 1.2%>-os nátriumcitráttal meggátolt, lehetőleg sterilen vett beforrasztot fiolákban, — kér vért. A kir. törvényszék ennek alapján újból megküldötte a tanácsnak, illetve a törvényszéki orvossal megküldette a nevezettek vérét, mire a Tanács véleménye a következő volt: ,,a gyermeg vére a B. csoportba tartozik, azaz vérsejtjei B. agglutinogeneket tartalmaznak, az anya vére ugyanebbe a csoportba tartozik, míg az alperes vére az O. csoportba tartozik, végsejtjei agglutinint nem tartalmaznak, s ennek alapján a Tanács azt állapította meg, hogy a gyermeknek az alperestől való szármzása kizártnak nem tekinthető, de a vérvizsgálat az alperes apaságát nem bizonyítja". Egy másik esetben, 1938. évben elfogadta a Tanács a papírra veit vérpróbákat és a véleménye a következőképen szólt: ,,a felperesnek és az alperesnek a vére egyaránt az A. jellegű vércsoportba, a gyermeké pedig az AB. csoportba tartozik. Eszerint az alperes nem tekinthető a felperes gyermeke természetes apjának, mert a B. jellegű örökítő elem (gén) sem a felperes, sem az alperes szervezetében nem lévén meg, a felperes gyermek AB. jellegű vérének B. jellegű tényezője nem származhatik az alperestől." Ez különben következik az alábbiakból is. Ha különböző emberek vérének egy-egy cseppjéhez más emberek szérumának egy-egy cseppjét keverjük az esetek egy részében az tapasztalható, hogy a vizsgált vércseppek vörös vérsejtjei néhány perc elteltével szabad szemmel is jól látható rögökké tömörülnek össze, vagy, ahogy az előbb ismertetett véleményben volt, — agglutinálódnak. Ezek az agglutinációs — összecsomósító — jelenségeknek rendszeres tanulmányozása vezette rá Landsteiner professzort arra, hogy az embereket csoportokba lehet besorolni a szerint, hogy a vérsejtjeik, milyen véreiteket képesek agglutinálni. Ennek alapján állapították meg,