Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)

1939 / 11. szám - A fascista büntetőjogi reform

358 kenő irányzatot. Három évi időközökre kiszámított évi átlagot véve alapul, a bűncselekmények statisztikája a következőképen alakul: 1924—26: 684.508; 1927—29: 611.511; 1930—32: 587.273; 1933: 529.059. Igen érdekes és kedvező képet mutat azután a a következő 10 éves statisztika, mely az évenként a lakosság minden 100.000 egyedére eső büncselekményszámot mutatja: 1926: 1748, 1927: 1575, 1928: 1555, 1929: 1455, 1930: 1435, 1931: 1360, 1932: 1287, 1933: 1271, 1934: 1265, 1935: 1254. Nagyon tanulságos továbbá a bűnözési statisztika a bűncselekmények kategóriái szerint is. Vegyük például a bűncselekmények két nagy alapcsoporját, a személy- és tulajdon-ellenieket. Mindkét csoportban a fenti globális számokból is kitűnő csökkenés arányosan megfigyelhető. Az 1932. évben elkövetett 81,860 testi sértéssel és 1834 gyilkossággal és emberölés kísérletével szemben a következő évben már csak 65,456 testi sértés és 1616 véghez vitt vagy megkísérelt emberölés áll. 1932-ben 226.671 esetben követtek el tolvajlást, 33-ban már csak 210,038 esetben. Rablás 1932-ben 2352 volt, 1933-ban 1942. Hasonlóképen csökkenő irányzatot mutatnak más bűncselekménykategóriák is: a csalással elkövetett vagyon elleni bűncselekmények 52,538-ról 22.446-ra, a becsület elleniek 34,145ről 26,414-re, a közvagyon elleniek 5613-ról 4186-ra, az erőszakosság esetei 13,316-ról 11,629-re, az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények 14,193-ról 11,470-re, a közrend elleniek 1217-ről 816-ra, a közerkölcsiség elleniek 9,887-ről 9,032-re és végül a személyes szabadság elleni bűncselekmények ugyanazon idő alatt 14,701-ről 11,806-ra csökkentek. Minden bűnözési kategória javuló tendenciában van tehát s a jelenség általános volta általános okot feltételez. Ha csak bizonyos bűncselekmények száma csökken, másoké viszont emelkedik, a büntetőjogász rögtön látja, hogy csak esetleges és részletokról van szó, s hogy a nép erkölcsi viszonyainak javulása még messze van. De ha a csökkenő irányzatot a bűncselekmények minden ágában ki lehet mutatni, a kriminológus elhagyja a részletokok síkját és a társadalmi élet egészében keresi meg az általános magyarázatot. Az olasz nép erkölcsi színvonalemelkedésében például egyaránt szerepe van az új büntetőjogi törvényhozásnak, a megelőző intézkedéseknek, és a kormányzat által létesített különböző szervezeteknek: a Harci Fasciók, a milicia, a Munkautáni intézmény, az ifjúsági szervezetek, stb. munkájának és befolyásának. Elmondhatjuk, hogy Olaszország már teljesen megszabadult a társadalomra legveszedelmesebb bünőző válfajától : a megrögzött, hivatásos bűnözőtől. A megrögzöttnek minősített bűnözők ellen Olaszországban 1932-ben 1483 esetben hoztak ítéletet, 1933-ban 1199, 1934-ben