Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)

1939 / 11. szám - A fascista büntetőjogi reform

356 A FASCISTA BÜNTETŐJOGI REFORM. Az olasz büntetőtörvénykönyv reformját a szakirodalom és a bírói gyakorlat már csaknem harminc esztendeje sürgette, mikor azt a fasiszta kormányrendszer szervesen és összefüggően meg is valósította. A reform életbelépésétől eltelt közel egy évtized már kellő távlatot biztosít arra, hogy annak hatékonyságát és értékét az eredmények súlyaival — a saját okulásunkra is — lemérjük, ami azonban az új, fasiszta büntetőjog jellegzetes sajátosságainak rövid ismertetését is szükségessé teszi. Az új olasz büntetőtörvénykönyv a klasszikus büntetőjogi iskola tanításait a pozitív iskola követelményeivel egyeztette össze. A klasszikus iskola, metafizikai gyökérzete miatt, elsősorban a bűnöst vette figyelembe, míg a pozitív iskola a bűntényt társadalmi tünetként kezeli. Ebből a kezdeti különbözőségből folyik azután a két iskolának a büntetésről vallott különböző felfogása is. Amíg ugyanis a klasszikus iskola tanítása szerint a büntetésnek az a célja, hogy a bűnös öntudatában helyreállítsa a megsértett erkölcsi rendet és ezzel lelkét megváltsa, addig a pozitív iskola azt hirdeti, hogy a büntetéssel társadalmi kárt kell jóvá és a bűnözőt ártalmatlanná Henni. Az új olasz törvénykönyv ettől a két szélső felfogástól egyformán távol tartja magát. Az emberi szabadakarat elvére helyezkedik ugyan, mert csak így állíthatja fel a büntetőjogi felelősséget, de az akaratelhatározásokra befolyó okokra is tekintettel van, mert elismeri ezek között és a bűntények között az okozati összefüggést. A fasiszta büntetőjogi felfogás szerint éppen ezért a büntetésnek nemcsak büntető, hanem megelelőző jellége is van, habár a bűnözés megelőzésének főeszközéül a fasizmus inkább a célszerű szociális törvényhozást, a különböző segítő szerveket, a nevelést és a rendőri közigazgatási intézkedéseket tekinti. Az új olasz büntetőtörvénykönyv által bevezetett és a bűnözés megelőzését célzó biztonsági intézkedések egyénenként küzdenek a bűnözés okai ellen és éppen ebben különböznek a rendőrségi közbiztonsági intézkedésektől, mert hiszen csak a bűntény elkövetése után lépnek életbe éspedig azzal a céllal, hogy megakadályozzák a visszaesést és a megrögzött bűnözést. Ezeket a megelőző intézkedéseket a hatóság a bírói eljárás garanciáival foganatosítja. Az olasz büntetőtörvénykönyv kétféle megelőző intézkedést ismer: személyi (szabadságvesztéses, vagy elzárással nem járó) és vagyoni rendszabályokat. A szabadságot korlátozó intézkedések fajai: a bűnözőnek mezőgazdasági telepre vagy ipari munkaházba, kényszermenhelyre vagy bírósági elmegyógyintézetbe utalása. Az elzárással nem járó rendszabályok az ellenőrzött szabadság, a bizonyos községekből vagy tartományokból való ki-