Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)

1939 / 1. szám - A vérvizsgálat és a természetes apaság kérdése

28 A tettesek, a nekik feltett ily irányú kérdésekre azt válaszolják, hogy az előző bűncselekmény kiderítése dacára azért határozták el az általuk végrehajtott bűncselekmény elkövetését, mert abban reménykedtek, hogy mivel az előző bűncselekmény nyomozása eredményes volt, az ő cselekményük kideríttetlen fog maradni. És a tapasztalat valóban azt bizonyítja, hogy egy eredményes nyomozással végződött bűncselekményt rövid időn belül nyomon követ egy másik, hasonló bűncselekmény. így alakul ki a tervéhez csökönyösen ragaszkodó, botor bűnöző gondolkozása. A bűn elkövetésére hajlamos emberre sok, külső körülmény gyakorol befolyást. Az ily embereket rendszerbe foglalni szinte lehetetlen, mert még a legszorgosabb kutató és figyelő is mindig újabb és újabb tünetekre bukkan. Bizonyos csak az, hogy ha létezik is rendszer a bűncselekmények elkövetésében, a bűnöző lelke rejtély marad. A vérvizsgálat és a természetes apaság kérdése. Irta: dr. Rigó Ernő, ömkf. kir. bírósági jegyző, Zalaegerszeg. Az orvostudományi és egyes jogi szaklapokban mindinkább felvetődő kérdés, hogy miért nem fogadja el a magyar bírói ítélkezés is a vérvizsgálatot, — mint teljes értékű bizonyítási eszközt, — a természetes apasági keresetekben ítélkezés alapjául, — mikor az már Németországban teljesen bevett bizonyítási eszköz. A magyar jogfejlődés szerint természetes apaság kérdésében az a vélelem, hogy a gyermek apjának az tekintendő, aki az anyával, annak születésétől visszafelé számított 182 napnál nem kevesebb és 300 napnál nem több napon, ez az ú. n. „kritikus, vagy fogamzási idő" belül közösül. Ez az álláspont tulajdonképen kisegítő eszköz, de nem felel meg az eszmei jogfejlődésnek. A bírói gyakorlat az anyagi igazságot keresi, s e keresésében a fenti vélelem helyett más eszközt próbál használni újabban, a külföldi jogfejlődésnek megfelelően. Az említett elv, hogy a gyermek apjának az tekintendő, aki a gyermek anyjával a ,,kritikus időn" belül közösül: törvényes vélelem. Kérdés, hogy ilyen törvényes vélelemmel szemben van-e ellenbizonyításnak helye? A bpesti kp. kir. járásbíróság egy ítéletében, melyet a budapesti kir. törvényszék is helybenhagyott, a perben elhangzott tanúvallomások és a meghallgatott orvosszakértő véleménye szerint, a felperesnő az alperessel történt első közösülése alkalmával, már előrehaladott terhes állapotban volt. Felperes az elsőbíróság előtt személyesen meghallgattatván, maga is beismerte,