Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)

1939 / 1. szám - Cseh-szlovák büntetőjogi szabályok a Felvidéken

25 tetése nem halálbüntetés vagy életfogytiglani fegyház; ha húsz évig terjedő életkorban elkövetett bűncselekmény miatt történt elítélésről van szó, a büntetés mértéke a törlés alkalmával nem irányadó. A próbaidő 15, illetve 10 és 5 esztendő. Az elitélés törlését a bíróságnak kell kimondania, tehát a törvény éppenúgy a rehabilitátion judiciaire alapelvét, a birói rehabilitátiot fogadja el, mint Balogh Jenő 1914. évi javaslata a rehabilitátioról, valamint amit Finkey Ferenc is javasol (Magyar Jogász Egyleti Értekezések és Egyéb tanulmányok 1938. évf. ápr. .(2) szám.). A törvény 5. §-a a büntetés törléséhez fűződő joghatályt állapítja meg, amely szerint „ha az elitélés töröltetett, az elitélt ezentúl biróilag feddhetetlen személynek tekintetik, ha ennek más még nem törölt elitélés akadályul nem szolgál. Az elitélt fel van mentve ama kötelezettség alól, hogy a biróság vagy más hatóság előtt erre vonatkozó kérdésre az elitélést felfedezze. Harmadik személyeknek az elitélésen alapuló jogai érintetlenek maradnak." A 6. §. értelmében „a törölt elitélés a büntetések lajstromkivonataiba, a büntetések lajstromát vezető hivatal által tett jelentésekbe, vagy feddhetetlenségi bizonyíványokba fel nem vehető, sem azokban semmiféle más módon fel nem tüntethető.4' A törvény 7. §-a az enyhébb büntetéssekkel szemben, nevezetesen, ha a büntetések iajstromában csak egy elitélés van bejegyezve és az Ítélet nem szól szigorúbb büntetésre, mint egy esztendei szabadságvesztésre, a törvény erejénél fogva beálló rehabilitatio állásponjára helyezkedik és akként rendelkezik, hogy az ily elitélés a büntetési lajstromokba, a feddhetetlenségről szól jelentésekbe, vagy bizonyítványokba nem veendő fel, ha a büntetés végrehajtásától 15 év, 20 évig terjedő életkorban elkövetett bűncselekmény miatt történt elítélés esetében pedig 10 évi időtartam eltelt. Az elitélés törlése az elitélt vagy közvetlen hozzátartozója, úgyszintén az államügyész indítványára történik. Az indítvány felett az elsőfokú biróság háromtagú tanácsban, nem nyilvános ülésben végzéssel határoz. Egyébként a bűnvádi perrendtartás szabályai érvényesek az eljárásra. A törvény hatályon kivül helyezi az 1918. évi március hó 21.-1 108. számú osztrák és az 1919. évi április hó 10.-i 208. számú csehszlovák törvényt. A rehabilitáció kérdése tehát a Felvidék visszacsatolásával ismét különös aktualitáshoz jutott és nézetünk szerint e kérdés végleges jogi szabályozása minél sürgősebb megoldást kíván. A csehszlovák állam ismertetett törvényhozásának rendelkezéseiből a jogeszme szempontjából azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy a jognak csak addig van államépítő és nemzet megtartó ereje, amíg összhangban áll az erkölcsi törvénnyel.