Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)

1939 / 7. szám - Egyes kérdések a gazdatiszti biztosítási jog köréből

276 nokolk, pénztárŰvezelők, könyvelők, stb. Általánosságban tehát a gazdaság vezetése körüli szellemi imunikában résztvevő egyének, míg ezen meggondolás alapján nem tartozik ide az uradalmi ispán, gazda stb. Ide tartozónak miinősítette konkrét esetben a bírótság — miiként már említettem — még a gazdaság irodájában dolgozó gépírónőt is. A kötelező biztosítás alóli kivételeiket a törvény 2. §-a sorolja fel, így kivétel iaz a gazdatiszt (is a törvény alkalmazhatósága szempontjából vele egy tekintet alá eső egyéb személyek), aki hatvanadik életévét betöltötte a törvény életbelépésekor, aki már a jelen törvény alapján öregségi nyugdíjat élvez, akire az állami alkalmazottak ellátását szabályozó jogszabályok kiterjednek, aki a szerződés alapján a törvény hatálybalépésekor már nyugdíjra várományt vagy igényt szerzett, is a'ki ia gazdatiiszti foglalkozást mellékfoglalkozásként folytatja. Vita itt elsősorban azolkra vonatkozólag merülhet fel, aíkik a törvény hatálybalépéséig már nyugdíjra igényt vagy várományt szereztek. Nem volna méltányos a biztosítóval szemben az, hogy ha már várománya vagy nyugdíjkövetelése van, újból biztosításra köteleztessék s (kénytelen legyen a biztosítási díjakat viselni. Ezt a pontot az Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézet olyként értelmezi, hogy csak az esik az ezen pontbeli kivétel alá, aki ugyanazon munkaadóval szemben szerzett várományt vagy nyugdíjkövetelést, akinél a biztosítási (kötelezettség megnyílta idején alkalmazásban állott. Erre a magyarázatra azonban sem a törvény szövege, sem annak miniszteri indokolása kellő alapot nem nyújt, s ellenkezik a törvény szociális elgondolásával is. Sőt a miniszteri indokolás idevágó része kifejezetten utal az előző két kivételre, melyeikkel ez a kivétel is szoros összefüggésben áll, s a három kivételes eset közös 'kritériumát abban látja, hogy a gazdatiszt már abba a jogi helyzetbe jutott, hogy a nyugdíjat tőle a nyugdíjazási esetek valamelyikének bekövetik ez ése esetén megtagadni nem lehet. Az ily jogi helyzetet előidézett megállapodások tehát nem íbontandók fel, legyen az szerzett nyugdíijigény, akár öregségi biztosításból folyó, akár az államtól járó, akár szerződésen alapuló. Nem azt tekinti tehát a törvény indokolása döntő jelentőségűnek, hogy kitől, mily alapon szereztetett meg a jogosultság, hanem azt, hogy az valóban fennáll-e és annak alapján a nyugdíj megtagadható ne legyen. Már pedig kétségtelen az, hogy egy esetleg korábbi munkaadó által létesített biztosításból folyó nyugdíj sem tagadható meg, ha már a biztosított arra várományt, vagy igényt szerzett. E kérdés vizsgálatánál három érdeket kell elbírálni: az Intézetnek a kötelező biztosításból folyólag a biztosítási díjra való igényét, a munkaadót terhelő biztosítási díjfizetési kötelezettséget, illetve az ez alól való mentesülést és a munkavállaló