Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)

1939 / 7. szám - A magánjog Szovjetoroszországban

269 Evvel saját alapprincipiumaival jut ellentétbe, mert hiszen ezek szerint az állam csak átmenet és megszüntetésre van szánva. A képmutató, de nagyon is sokat mondó rendelkezésekből kitűnik, hogy a valódi cél az uralkodó proletár osztály uralmának kíméletlen biztosítása. Célzatos a házassági jog; célja szétzülleszteni azokat a társadalmi alapsejteket, a családokat, amelyekből kifejlődhetik majd egy, a szovjet törekvéseinek ellentálló újabb, tisztább társadalom és célja erkölcseiben is lealacsonyítani, tönkretenni a nemzetet, hogy ellenállásra képtelen legyen. Legtöbb tanulságot adja a magánjog, különösen a vagyonjogi rész. Kezdetben következetesen igyekszik megvalósítani a kommunizmus alapelveit. A magánjognak ismertetett fejlődése azonban élénken mutatja a szükségleteknek a jogszabályokra való hatását és azt, hogy a szovjet urainak is félre kell tenniök sok mindent eredeti elgondolásaikból és majdnem teljes egészében vissza kell állítani az egyes ember érvényesülését lehetővé tevő, a magángazdálkodáson alapuló kapitalista gazdasági rendet. Mindennél világosabban mutatja ez, hogy a kommunizmus elvei megvalósíthatatlanok, s hogy a mindennapi élet azok alkalmazását nem tűri. Ez a legfőbb tanulság és azt hisszük, hogy a szovjetellenes propagandának alig találhatnánk hathatósabb érvet, mint azt, ha ismertetjük a szovjet magánjogának 1917-től 1927-ig való kialakulását. A sors íróniája, hogy a történelmi materializmusra alapított elvek szerint felépülő államot, épen anyagi, gazdasági okok kényszerítik elveinek fokozatos feladására és annak hallgatólagos beismerésére, hogy a társadalom és az állam, mely az egyes emberekből tevődik össze és az egyes ember tevékenységét, közreműködését nem nélkülözheti, a maga céljait megvalósítani és saját fennmaradását biztosítva a benne élőknek, az egész nemzetnek boldogulását elősegíteni csak addig képes, ameddig az összesség minden egyes tagja részére is megadja a lehetőséget ahhoz, hogy saját egyéni céljait munkálhassa, saját boldogulását elősegítse. A másik oldalon viszont már ma is mind erősebben nyilvánul meg a törekvés Oroszországban a házassági kötelék szorosabbá tételére, a házasság erkölcsi jellegének kidomborítására és ezért kell majd az erkölcsi erők talán lassabban, de annál ellenállhatatlanabbul érvényesülő nyomása alatt győzedelmeskedni annak a felfogásnak is, hogy államot alakítani tartósan csak a nemzetből lehet s hogy a nemzet erős és ellentálló csak akkor lehet, ha tiszta erkölcsi szempontok irányítják életét és ha a legősibb és örök társadalmi egységre, a családra alapítják.