Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)

1939 / 7. szám - A magánjog Szovjetoroszországban

258 jes államosítását eredményezik s a magántulajdon teljes megszűnését kívánják biztosítani. (Magántulajdon nem létében nincs sok szükség kötelmi jogra sem, 'ebből csak a munkajognak szentelnek figyelmet. Szabályozzák a munkaidőt, a maximális munkaidő napi 8, illetve heti 48 óra. Részletesen szabályozzák a miunkásbiztosítást és általában a munkásjóléti intézményéket. Bevezetik úgy a földmíves imunkásságnak, mint a (mezőgazdasági terményeknek is kötelező biztosítását. A családjoggal külön fogunk foglalkozni. A bírói szervezetre nézve meg kell említeni, hogy iaz 1917. évi november 24-i törvény az eddigi összes bíróságok megszüntetésével ú. n. népbíróságokat állított fel, amelyeiknek tagjai, sőt a (mellettük működő ügyvédek is tisztségüket választás útján nyerik el. Az akkor még (kezdetleges stádiumban lévő és csak a legszükségesebb törvényekkel rendelkező jogi helyzet hozta magával azt, hogy ezek a bíróságok a cárizmus idejében érvényben volt eljárásjogi, sőt anyagi jogi 'törvényeket is alkalmazhatták, amennyiben azok a forradalom törvényeivel és a dolgozó osztály jogérzetével ellentétbe nem kerültek. Az eljárási jognak sajátossága egyébként az ú. n. hivatalbóliság, vagyis az, hogy a bíróság nemcsak büntető, hanem polgári ügyekben is az ú. m. anyagi igazság kiderítése érdekében saját imaga is nyomozásokat folytat, nem tartja magát a felek előadásaihoz, kívánságaihoz, hanem — amennyiben a bíróságnak, ennek a választott népbíróságnak, igazságérzete úgy diktálja, — esetleg többet is megítélhet, mint amennyit a felperes követel. Eltérés ia ne ultra petitum elvtől. Azt, hogy ennek a jogászi képzettség nélküli választott bíróságnak az igazságérzete és szocialista felfogása mennyire tud megnyugtató döntést hozni és hogy ez a rendszer mennyire célzatos, könnyen megítélhető. Az 1918. november 30-i törvény szakít azzal a felfogással, hogy a régi jog is alkalmazható és kimondja, hogy a bíró mindig a szovjet törvényeit tartozik alkalmazni és ha ezek között valamire rendelkezést nem talál, úgy a szocialista felfogás és jogérzet vezesse őt. Ez a korszak már a szovjet második korszaka, az ú. n. harcos konnimunisták Ikora, amely 1918—21-ig terjed. Ennek 'magánjogi jogalkotása csak néhány családjogi és a munkajogot szabályozó törvényre vonatkozik, aminthogy ebben a korban is kereskedelmi vagy bármily egyéb vagyoni forgalom még alig észlelhető. A jogrendszer egyébként még szigorúan ragaszkodik az alaptörvény ortodox rendelkezéseihez és a kollektivista társadalmi alapelvekhez. A szovjet harmadik korszakának, az 1921-ben kezdődő ú. n. új gazdaságpolitika korszakának vagyonjogi jogalkotását az