Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)

1939 / 1. szám - A magyar állam és az állami intézmények jogutódlásának kérdése a Magyarországhoz visszacsatolt területeken

14 történt életbeléptetésével az eddigi jogbizonytalanságot az alaki jog szempontjából megszüntették. Az itt érintett jogbizonytalanságtól eltekintve aggályos azonban az itt tárgyalt miniszteri rendeletnek hosszabb időn át leendő fenntartása márcsak azért is, mert ellenkező határozott állásfoglalás nélkül könnyen annak a felfogásnak adhat alapot, mintha a magyar állam a visszacsatolt területekre nézve általános jogutóda lenne a csehszlovák államnak és mintha ilymódon a csehszlovák államot és infézménveit harmadik személyekkel szemben terhelő magánjogi kötelezettségek ipso jure átszállottak volna a magyar államra, illetve intézményeire. Hogy ez a veszély gyakorlatilag is fennáll, ezt bizonyítja, hogy a magyar állam egyes intézményeivel szemben egyes igényjogosultak részéről máris történtek olyan igénybejelentések, amelyeket az érdekeltek az ipso jure jogutódlás elvére alapítanak, (pl. baleseti kártérítési járadékigények, vasúti rakhelybérleti igények, stb.). A müncheni és wieni nemzetközi döntőbírósági ítéletek alapján visszacsatolt területekkel kapcsolatos jogutódlás kérdése véleményem szerint az eddig ismert nemzetközi jogi szabályok alapján nem oldható meg. — Eltekintve ugyanis attól, hogy a nemzetközijogi szabályok rendszerint csupán valamely megtörtént eset tapasztala faiból deduktív módon levont elméleti megállapítások jellegével bírnak, és így valamely később előálló nemzetközi helyzet megoldásánál már azért sem alkalmazhatók, mert a felmerülő esetek tényálladéki elemei rendszerint nem azonosak: az itt felvelelt kérdés alapjául szolgáló nemzetközi jogi helyzet annyira példa nélkül álló, hogy éppen ezért annak megáldására alkalmas általános érvényű jogszabály sincsen. A békeszerződésnek, valamint az ezek alapján létrejött nemzetközi egyezményeknek (pl. az 1923:XXXVI. t.-c-ben becikkelyezett ú. n. Római Egyezmény) az általános jogutódlásra utaló megoldásai az adott esetre ugyancsak nem alkalmazhatók, mert hiszen ezek a szerződések éppen a müncheni és wieni döntőbírósági ítéleteket megelőző legújabb nemzetközi közfelfogás szerint is kényszerhelyzet eredményei voltak, amelyeknek tartalma tehát jogalkotás szempontjából semmiképpen nem lehet irányadó. — Ezt az álláspontot foglalták el egyébként igen határozottan Németország hivatalos képviselői is, akik ismételten kijelentették, hogy Németország nem tekinti magát sem a bekebelezett osztrák köztársaság, sem pedig a legútóbb elfoglalt szudétanémet területeket illetően a csehszlovák állam jogutódjának. Ezen az alapon tagadta meg pl. Németország legutóbb a többi érdekelt állam által is elismert módon a volt Déli Vasúttársaság rendezése tárgyában létrejött, már említett Római Egyezményből Ausztriára háruló kötelezettségek teljesítését. Ámde nem hagyható figyelmen kívül az a körülmény sem, hogy a trianoni és st.-germaini békeszerződések által teremtett jogi helyzet merőben eltérő a wieni döntőbírósági ítélettel rendé-