Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)

1939 / 4. szám - A házasság és a család a szovjet-jog tükrében

137 még a házastársak sincsenek együtt, minden egyéb helyiség azon. ban közös; ebben a mintaházban született gyermekek már születésük után második napon elválasztatnak az anyjuktól és külön csecsemőotthonba vitetnek. Innen 3 éves korukban gyermeknevelő kolóniákba jutnak, ahol gondosan kiválasztott nevelőszemélyzet felügyelete mellett neveltetnek. Hét éves korukban kezdődik meg oktatásuk és képzésük a munkásiskolában. Ezért az 1926. évi törvényben létesített állapot csak egy állomás. A régi célt, — amelyet Bucharin jelölt ki ,,A kommunizmus Á. B. C.-je" című könyvében, hogy a közösséget illeti mindenek előtt és alapvető jogként a szerep, hogy a gyermeket felnevelje, mert tűrhetetlen a szocialista álláspont szempontjából, hogy a szülők gyermekeiket ,,az én fiam, az én leányom" megszólítással illethessék, ami nem csak rokonságot jelentett, hanem jogot és hatalmat is a szülőknek a gyermek felett, — semmiképen fel nem adták. A szovjetjogi szabályozás eredménye nagy szakadás az élet és a theoria között. Mert hiába, hatalmi szóval az ember alaptermészetét s az emberbe az Istentől,beleojtott vágyat és törekvést kiirtani nem lehet. Miként a régi pogányok között is voltak, úgy Szovjetoroszország új pogányai között is vannak, sőt a felnövekvő új generációkban is, — amelyek pedig a régi életről mit sem tudnak, — szintén lesznek olyanok, akikre ráillik a meghatározás: ,.anima naturaliter Christiana". Az ily egyének egymásra fognak találni minden szovjetideológia és szovjet jog ellenére is, és tartalmilag igazi házasságban, igazi családi életet fognak élni és ezt semmiféle erőszak és hatalom meg nem akadályozhatja. Akik Oroszországban huzamosabb ideig éltek, tapasztalták azt a tényt, hogy az orosz kommunisták többsége sem hajlandó lemondani családról és házasságról. Gyakori eset, hogy olyanok akik fáradhatatlan harcosai és követelői a szabadszerelemnek, maguk a legrendezettebb családi körülmények között élnek. A legfelsőbb bolsevista körtikben pedig egyenesen a jó modorhoz és helyes magatartáshoz tartozik, hogy állandó és rendezett családi életet éljenek. Nem is szólva az orosz parasztságról, a proletárok nagy része is, amelyet közös lömeglakásokban helyeztek el azzal a céllal (eltekintve a lakásínségtől), hogy bevezessék és rászoktassák őket a közösségi életre, erre nem volt hajlandó. A közös konyhákat nem vették igénybe, mindegyik család igyekezett elkülönülni és a közös helyiségből gyakran a parkettra helyezett terméskövekkel elkülönített lakásrészbe inkább beállította a maga híressé vált spiritusfözőjét, a közmondásos „Primust Világosan látszik ebből, hogy a kommunisták végcélja az emberi természettel merőben ellenkezik és így utópia, de azért, ha rámutatnak ilyen tényekre vezető kommunisták előtt, mindig az a felelet, hogy mindez csupán a régi polgári idők csökevénye, amelyen a következő generációk már túl fogják magukat tenni.