Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)

1939 / 4. szám - Néhány szó az angol sajtójogról

MAG YARJOGI SZEMLE Szerkesztő: Dr. ANGYAL PÁL, egyetemi tanár. Felelős kiadó: BARANYAY LAJOS, vezérigazgató. Megjelenik havonként, július és augusztus hó kivételével. Eg\es szám ára a melléklapokkal 2 40 P. Szerkesztőség: Budapest, II, Arvácska-uica 5. ö szám ara a_ tel*vrp 12-_ P Telefonszám : 1-538-83. 0 sza,u ara az e,i0 telévre 12 K 4. szám. Budapest, 1939. április hó. XX. kötet. Néhány szó az angol sajtójogról. Irta: dr. Csánk Béla, igazságügyminiszteri osztálytanácsos. (Folytatás). Feltételes feleletmentesség védi továbbá mindazo'kat az eseteket is, amikor az alperes a közlemény közreadásával törvényes, erkölcsi vagy társadalmi kötelességét teljesítette. Sajtórágálmazás címén az időszaki sajtóorgánumok ellen indult eljárások statisztikája azt mutatja, hogy bár e kártérítési perek száma elég tekintélyes, mégis elenyésző ahhoz a számhoz képest, amely az újságok ellen — állítólagos megrágalmazás címén — próbálkozott összes kísérletezések számát felöleli. Tényleg ezek összszámának csak 1—2%-ából válik bíróság előtt eldöntésre váró jogeset. Ez mutatja, hogy Angliában mily paradicsomi \adászteiületet nyújt az óriási terjedelmű időszaki sajtó a szédelgők és zsarolók számára. Ezek nyereséges üzleti foglalkozásukká tették az újságok hivatásszerű átböngészését oly esetek után, amelyekből azután áüfítólagos rágalmakat lehel fabrikálni. E mesterkedésüket megkönnyíti az is, hogy a törvény rendelkezéseit a joggyakorlat igen tágan értelmezi. Természetes, hogy a törvény célja ÍIZ volt, hogy pusztán oly esetben nyújtson védelmet és orvoslást, ha valakinek becsülete, megbízhatósága, hivatásbéli alkalmatossága vagy testi állapota ellen tényleg rágalmai imputáltak, vagyis, ha a rágalmazó állítás valótlan, vagy bár való, de rosszakaratú vagy túlzott. A törvény rendelkezéseit azonban az adott esetben az esküdtek értelmezik, minthogy ők döntik cl azt a perben, hogy a panaszlott szavak, kifejezések, vagy álflításak, tényleg diffamáló tartalmúak-e. Csak ha az adott esetben kétség vagy vita merül fel a tekintetben, hogy a sérelmezett szavak egyáltalában jóhírnévrontók lehetnek-e, dönti el maga a bíró a kérdést előzetesen, de ha e kérdést elvileg igenlőleg eldöntötte, megint csak az esküdtszék dönt a kérdésben, hogy a szavak az adott ügyben, az adott összefüggésben, és az adott személyre vonatkozólag tényleg jóhírnévrontók-e. Ezért jogelv Angliában, hogy: ..Bárki közzétehet bár-