Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)

1939 / 3. szám - A jogerővel való visszaélés esetében az újabb perlés megengedettsége

119 közgazdaságtan történeiének egészére kiterjedő munka megírására kerülhetett sor. Ilymódon Takaróné dr. Gáli Beatrix és dr. Tamás Károly könyve a magyar közgazdasági irodalomban valóban hézagpótlónak nevezhető, annál is inkább, mert nemcsak a szakember, hanem az is haszonnal forgathatja, aki a közgazdasági kérdések iránt csak az általános műveltség keretein belül mutat érdeklődést. Mindenképen örvendetes tehát, hogy a Tébe a munka kiadását lehetővé tette. Ami a mű tartalmát illeti, szerzők nem a magyar, hanem a külföldi irodalom tantörténetét írják meg, mert a magyar közgazdaság irodalmát külön kötetben fogják feldolgozni. A közgazdaságtan tantörténetének megírása manapság éppenséggel nem könnyű feladat. A közgazdaságtan, mint társadalomtudomány, a világnézeti harcok hatása alól nem vonhatja ki magát. A gazdaságelmélet kétségtelenül a liberalizmus virágkorában volt a legirigylésreméltóbb helyzetben, mert a szabadelvű rendszer a társadalmi tényezők közül a gazdaságit avatta vezető tényezővé. Már pedig mi sem kedvez jobban a tiszta ökonómiának, mint az anyagias világszemlélet, amely a gazdasági elemet a többi társadalmi elem közül kiemeli és mintegy elszigetelten, készen kínálja az elméleti közgazdáknak vizsgálódás céljára. Ma már azonban egy szintétikus korban élünk, az állami beavatkozás és a liberalizmus szintézise korában. Mindinkább filozófiai, etikai, de kiválitkép politikai elvek módosítják a társadalmi gazdaságot. Jogi szempontból ez a folyamat a magánjognak a közjog által való háttérbe szorításában nyilvánul meg. Már most szerzők világnézeti szempontból az aristotelesi középutat választották, noha filozófiai szempontból inkább Plató univerzalizmusára hajlanak. A fokozatos tudományos haladás hívei. Megértést tanúsítanak ugyan azokkal szemben is, akik a homo oeconomicus helyett a homo socialis-t akarják előtérbe állítani, viszont a hagyományok iráifti tiszteletük már abban is kifejezésre jut, hogy a régi és az új közgazdasági iskolának arányosan adnak helyet, úgyhogy a csaknem 500 oldalas könyvnek csupán egyötöde esik az újabb irányokra. A mű az ókor és a középkor rövid, de színes és a lényeget kimerítő tárgyalása után 13 külön fejezetet szentel az újkor közgazdasági iskoláinak. A hatalmas újkori irodalomból ismertetésünkben mellőzzük a régibb irányokat, mint a klasszikusokat, a határhaszoniskola művelőit, az etikai, a történeti és a társadalomjogi iskola híveit, úgyszintén a szocializmus régibb vállfa jait is s csupán a legnevezetesebb újabb fejlemények kiemelésére szorítkozunk. Mindenekelőtt arra kívánunk rámutatni, hogy a demokráciákban, amelyek még ragaszkodnak a liberális rendszerhez, a világháború után a legszembetűnőbb elváltozás a pénzgazdasági irányítással való megalkuvás. Az irányított valuta elméletének kiépítése angol-szász közgazdák nevéhez fűződik. Az előttünk fekvő munka a mennyiségtani iskola keretében érdekesen taglalja Irving Fisher és Keynes idevágó tanait. A másik nevezetes folyamat az etatizmus térhódítása. Azt csak helyeselhetjük, hogy szerzők — éppúgy, mint pl. a szociálpolitikai irányt — a nemzeti szocializmust is a szocializmus egyik ágának tekintik, ellenben nem érthetünk velük egyet abban, hogy a fascizmust az univerzalizmus körében tárgyalják. Hi-