Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)

1939 / 3. szám - A jogerővel való visszaélés esetében az újabb perlés megengedettsége

117 KRITIKAI SZEMLE. A bécsi döntés következtében hazatért országrészeken, — melyeket általános gyűjtőnéven Felvidéknek mondunk, azokkal a területekkel egy üt t, amelyek Trianon előtt soha sem tartoztak az egykori felvidékhez (mint pl. a Csallóköz, Komárom, Érsekújvár, stb.) — a régen rendszeresített s most újból visszaállított bíróságaink jóformán már valamennyien megindították hivatalos működésüket. Illetve folytatták ott, ahol húsz esztendőnek előtte abba kellett hagyniok. Egyáltalán nem könnyű ez a nekiindulás, mert a két évtizeden át rájuk zúdult istencsapás kegyetlenül letarolt előttük minden tenyészetet, melyből azelőtt az Igazság dúslombú fái sarjadtak. Most még egyelőre itt-ott tétovázó, ügyesbajos a lépésük, mint azé a boldogtalan emberé, akit haragosai alaposan fejbekólintottak s most eszmél biztosabb öntudatra az ütés okozta aléltságból . . . Istennek különös kegyelme már az is, hogy „a visszacsatolt felvidéki területeknek az ország igazságügyi szervezetébe való beillesztéséről, illetve visszahelyezéséről rendelkező 9.600/1938. M. E. számú kormányrendeletnek az 1938. évi XXXIV. t.-c.-ben foglalt felhatalmazás alapján való kibocsátására a bécsi döntőbíróság jóvoltából sor kerülhetett. . . Ott áll magas jogszolgáltatási posztján a kassai kir. ítélőtábla is. Ezidőtájt ugyan még — a régihez viszonyítottan — annyira ,,leépített" szervezettel, hogy személyzeti létszám dolgában akár egy-egy csonkahazai nagyobb járásbíróságunk is felvehetné vele a versenyt. Megfogyott, mint egy nagy betegségen túlesett, lábbadozó. Ámde tiszta szívből örülnünk kell ennek is, hogy megint él és működik a magyar felsőbíróság a nagyságos fejedelem székvárosában . . . E bírói fórum élére állított jeles vezetőjében, aki maga is felvidéki és az elszakadt területek jogszolgáltatási viszonyainak alapos ismerője, minden garancia meg van arra, hogy a Kassai tábla nem sok idő múlva megint a hajdani méltóságában és megerősödött szervezetében fog tündökölni, hogy ott a még ezidőszerinti végeken messziretekintő bástyája legyen a jognak és igazságnak, amelynek „odaát" annyira szűkében vannak. És épen ilyen örömteljes bizakodással tekinthetünk a most újonnan felállított törvényszékek és járásbíróságok munkálkodása elé is. De legyen szabad tisztelettel azt az észrevételi tennem, hogy a hazakerült országrészeknek a magyar jogrendbe való bekapcsolása terén az eddiginél is talán energikusabban kellene gyorsítani az iramot. Elkerülhetetlen szükség van erre éppen a megújhodott felvidéki bírói fórumok tevékenységének könnyebbé és eredményesebbé tétele szempontjából. Mert az összehazudott cseh „állam" példátlan rátermettséggel jóeleve gondoskodott arról, hogy az általa elbitorolt magyar országrészek jogviszonyainak egész területén minél helyrehozhatatlanabb zűrzavart és jog-