Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)

1939 / 3. szám - A jogerővel való visszaélés esetében az újabb perlés megengedettsége

115 esetben sem, ha azt jogerős ítélet rögzíti le.1 Az ítélet anyagi jogerejének fenntartása ilyen esetben súlyosan sértené az anyagi igazságot, amelynek feltétlen és maradéktalan érvényesülése a törvénykezésnek egyedüli célja. Ezért az alaki jog sem lehet akadálya annak, hogy az anyagi igazság érvényesülhessen . . A döntés magánjogi körülményeit nem akarom érinteni; megörökítésre méltó azonban az az elvi állásfoglalás, amellyel legfőbb bíróságunk az anyagi igazság feltétlen érvényrejuttatása mellett magát megköti. Perjogi vonatkozásban pedig különösen jelentős ez az ismertetett határozat, mert a jogerő-elv áttörése tekintetében eltér az eddigi — szórványos — bírói gyakorlattól és a jogerőkérdés labirinusában új ösvényre tér. — A hazai és a külföldi (német és volt osztrák) ítélkezés, mind pedig az elmélet, ugyanis — főleg a német Reichsgericht gyakorlata alapján — a jogerővel való visszaélés esetében, az utóbbi által okozott kár megtérítését tartja többnyire az egyedül alkalmazható orvoslási módnak akkor, ha a perújítás eszköze, a perjog szabályainál fogva, nem áll a károsult rendelkezésére. Teszi pedig ezt ama okoskodás alapján, hogy a jogerővel okozott kár megtérítése iránti pernél más a pertárgy (t. i. kártérítési igény), mint ami az ítélt dologra vezető korábbi pernél volt. Ezzel szemben a most ismertetett döntés nem a kártérítési címen, hanem az eredetileg is érvényesített és részben elutasított követelés jogalapján indított újabb perben rendelte el az újabb per érdemének tárgyalását. Amíg az eddigi uralkodó felfogás és túlnyomó gyakorlat a jogerő-elv nem érintése mellett igyekezett (kerülő úton) az anyagi igazságot érvényre juttatni, addig ez a mostani döntés egyenesen és világosan azt az álláspontot képviseli, hogy az ítélet jogerejének — szükség esetén — az anyagi igazsággal szemben háttérbe kell szorulnia. A döntés elvi álláspontjának gyakorlati kihatásait vizsgálva, annyit meg kell állapítani, hogy a gyakorlatnak az ismertetett irányban való fejlesztése minden esetre nagy óvatosságot kíván; az ellenkező esetben a már jogerősen eldöntött pereknél az újabb — sokszor alaptalan — perlések nem kívánatos elszaporodására lehet számítani!2 Dr. Schönvitzky Bertalan. 1 Hasonló értelmű megállapítás van a C. V. 1613/924. sz. hat. indokolásában; Mj. Dt. XVII. 58. es. V. ö. még: C. I. 3763/934., Jogi Hirl. Döntvénytára, Polg. Elj. Jog. III. 145. o. 2 L. err$ a kérdésről: Szerző: Az ítélet és a jogerő, 254. és köv. o., Baumgarten N.: Jogerő a közig, jogban, 24., 70—74. o.; Meszlényi Arthur: Polgári Jog, 1933. 3.; Bálás P. Elemér: Jogállam, XXIX. 275—76. o.; ifj. Nagy Dezső: Magy. Jogászegyl. Ért. és Egyéb. Tanúim. III. évf. 10. sz. 280. és kÖT. o.; Juristische Wochenschr. 1937. 35. sz. 2223. és köv. o.