Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)

1939 / 3. szám

85 akarat, vagy az igazságszolgáltatás lealacsonyítására irányuló támadás szándéka vezeti, akkor nem érheti büntetés. Az igazság ugyanis nem kolostorba zárt erény". Bizonytalan azonban, hogy ez utóbbi kijelentést az angol bíróságok joggyakorlatukban precedensként fogják-e követni és hogy miként fogják azt magyarázni. Ezekben az esetekben az eljárás rendes módja az, "hogy a bíróság a sértett fél kérelmére egyoldalúan, és anélkül, hogy a másik felet meghallgatná, feltételes bírói parancsot bocsát ki (a rule nisi for contempt). Ha azután prima facie bizonyítottnak látszó eset forog fenn, a bíróság haladéktalanul kibocsátja a végleges bírói parancsot és a tárgyalás a bírói parancs alapján indul. Ez eljárásban tehát a megsértett bíró önmaga a vádló fél, a tanú, az esküdtszék és ítélőbíró a saját ügyében. A büntetés pénz, vagy fogházbüntetés lehet, de a büntetés határai nincsenek korlátozva és így a bíróság elméletben bármily összegű pénzbüntetést kiszabhat és bármely ideig tartó fogházbüntetést elrendelhet, vagy alkalmazhatja együttesen mind a két büntetést. Fellebbezésnek nincs helye és a belügyminisztert ily esetben kegyelmezési jog nem illeti meg. E határozatot csupán egy e célra hozott külön parlamenti törvény helyezheti hatályon kívül. Érdekes, hogy e nagy hatalomkörrel járó eljárás jogalapja nem törvény, hanem a maga egészében bíró-csinálta jog. Az első elfogatási parancsot tiszteletlenség miatt 1721-ben bocsátották ki és a XVIII. század vége előtt csak ritkán fordultak elő ilyen esetek. Egyébként érdekes megemlíteni, hogy 1883-tól 1908-ig öt ízben történt eredménytelen kísérlet arra nézve, hogy az angol bíróságok e túlságosan nagy hatalmát a tiszteletlenségi esetekben korlátozzák. 1906. április 4-én az Alsóház egyhangú határozatot hozott, amely kimondja, hogy: „Á bírák hatalma a tiszteletlenségi esetekben oly önkényes és korlátlan, hogy mindenesetre szükségesnek látszik e hatáskör szabatos meghatározására és korlátozására vonatkozó törvényhozási lépés megtétele." A Parliament azonban mindezideig nem követte a fenti határozatban lefektetett irányelvet. 1900. óta csupán három olyan eset fordult elő, amelyiknél a bíró elleni tiszteletlenséget sajtóközleményben követték el. Mind a három esetben az újságíró a megtámadott bíróról a személyes rátermettség hiányát és eljárásában tisztátalan indokok fennforgását állította. így a Daily Worker című újság azt írta Swift bíróról, hogy: „A bíró úr semmi más, mint parókás bábú és kimustrált Tory képviselő, akit csak azért ültettek a bírói székbe, hogy a kommunistákat eltegye láb alól". E sajtóközlemény miatt megindult eljárás során a bíróság elsőrendű vádlottra 250 font pénzbüntetést, míg a többiekre 9 havi vagy annál kevesebb fog: házbüntetést szabott. A fentemlített ú. n, brevi manu eljáráson kívül 'vagylagosan egy másféle eljárási mód is áll a sértett bíró rendelkezésére. És