Magyar jogi szemle, 1938 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 2. szám - Ismét a törvényes zálogjogról

52 ISMÉT A TÖRVÉNYES ZÁLOGJOGRÓL. Irta: dr. vitéz Pethő Zoltán, ügyvéd. Érdekes vita indult meg a kir. Kúria Pk. V. 411/1937. számú határozata nyomán. E sorrendi végzésében a kir. Kúria a Végrehajtási Törvény 72. §-ára való hivatkozással törvényes zálogjoga alapján a haszonbérbeadó javára sorozta a haszonbérlő jégkárérte gabonájáért befolyt J Í gik ár biztosítási összeget, mondván, hogy a biztosítási összeg a jégverte gabona helyébe lép, ezen pedig a haszonbérbeadó törvényei, zálogjoga fennállott, következésképen ez a törvényes zálogjog kiterjed a jégkánbiztosítási összegre is. Dr. Schuster Rudolf e lap 1937. évi novemberi számában „A törvényes zálogjog terjedelme'' cím alatt részletesen foglalkozott ezzel a kúriai döntéssel, annak a véleményének adva kifejezést, hogy az hibás jogi konstrukción alapul. Kifogásolta, hogy a kir. Kúria nem tett különbséget a függő és a beszedett termés között, pedig már a római jog és az ennek nyomán kifejlődött általános jogi felfogás szerint is a függő termés az ingatlan alkotó része, a földtulajdonos tulajdonát képezi, arra sem törvényes, sem másféle zálogjog nem szerezhető, a törvényes zálogjog csakis a már beszedett és a haszonbérlő tulajdonába átment gyümölcsökön állhat fenn. Az adott esetben tehát a függő termés megsemmisülése folytán annak helyébe lépett biztosítási összeg sem lett volna a haszonbérbeadó földtulajdonos javára sorozható, mert magára a helyettesített függő termésre esem terjedt ki a haszonbérbeadó törvényes zálogjoga. Azt a szempontot is felhozta cikkíró álláspontjának az erősítésére, hogy a törvényes zálogjog kiváltságát nem szabad a nagy munkával, nagy költséggel dolgozó haszonbérlő terhére kiterjeszteni. E cikkhez ugyané lap következő számában dr. SzádetzkyKardoss László székesfővárosi s. fogalmazó szolt hozzá, aki szerint Schuster Rudolf okfejtése túlságosan elméleti síkon mozog, nem veszi kellőképpen figyelembe a gyakorlati élet szempontjait s hivatkozik a Kereskedelmi Törvény vonatkozó szakaszaira, amelyek szerint a kárbiz'lositás célja valamely meghatározott esemény következtében előálló vagyoni hátránynak a megtérítése, e vagyoni hátrány, azaz kár pedig kétségtelenül bekövetkezik a függő termés megsemmisülésével is. A haszonbérbeadó szempontjából beáll a kár már annak folytán, hogy nem kerülhetett sor a szeparációra, a szeparáció folytáni önálló zálogjogszerzésre. Rámutat továbbá arra is, hogy a törvényes zálogjognak nem kiterjesztő magyarázatáról van itt szó, hanem1 annak egyszerű érvényesítéséről, — a haszonbérbeadó földtulajdonos és a haszonbérlő munkája egyenlő jogú termelési