Magyar jogi szemle, 1938 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 1. szám - A fellebbviteli érték a gyakorlatban

29 Sehogysem egyeztethető össze a modern kulturális igényekkel és a bírói tekintéllyel az, hogy a nevezett törvényszék bíráinak „kormos, kopott, piszkos helyiségekben" kell az igazságszolgáltatás teljes elmélyedést és lelket igénylő nehéz munkáját végezniük. Ma, amikor egyes, talán jelentéktelenebb vidéki helyeken is igazán modern, és jól berendezett „törvényház"-paloták emelkednek, megengedhető-e, hogy — most a szóbanforgó felszólalás saját szavait idézem: — „találni itt olyan rangidős, magasállású, kiváló, nagyszorgalmú, bírót, akinek a szobáját egyszer, ezelőtt harmincöt évvel, mikor a palota épült, akkor festették ki"?! És ugyanitt virágzik az a középkori elmaradottság ismérveit feltüntető kedves jelenség is, hogy a bíró, — amint szintén a kérdéses ügyvédi levél súgja a fülünkbe, — ,,ha dolgába elmerül s eközben bealkonyúl, — vagy gyertyát gyújt, vagy hazamegy, mert villanyvilágítás egyedül ebben a közhivatalban nincs az egész városban. Főtárgyalás este és — faggyúgyertya! . . ." Hiszen, ha mindezek csak amolyan elszigetelt jelenségek volnának! De lélekbemarkolóan elszomorító valóság az, hogy a székesfehérvári bíráskodási dekórumok még mindig nem egyedülálló, idillikus, egyszerűségi tünetek, mint jogszolgáltatási kőkor szak képviselői csonka hazánk területén. Vannak városok, nagyközségek ma is, ahol egy-egy kisebbrangú vármegyei vagy városi tisztviselő szebb, higiénikusabb, tágasabb hivatali helyiségben végzi teendőit, mint ugyanebben a városban egy-egy rangidős és nagymunkásságú ítélőbíró a törvényszéken vagy a járásbíróságon. Igazságszolgáltatásunknak kétségtelenül nagy hasznára volna, ha igazságügyi kormányunk megértő s mindig segíteni akaró vezetője egyszer gondosabban szemügyre venné, mindjárt a minisztériuma átellenében akár a büntető-járásbíróság, akár a már újabb építésű központi járásbíróság egyes bírói helyiségeit, — tömegesebb tárgyalások idején. Mindig némi csodálkozással gondoltam s gondolok ma is arra, hogy azok a derék, jó, önfeláldozó kollégák, hogyan bírják sokáig munkakedvvel és idegekkel nehéz munkájukat azokban a lélekölően barátságtalan szobákban, melyek minden egyébre alkalmasabbak, csak arra nem, hogy a falaik között életük javát átküzdő bírák tekintélyét az előttük megforduló s peres állapotukban természetszerűleg idegesebb és izgatottabb közönség előtt szilárdítsák. Alsóbbfokú bíráinknak is mulhatatlanúl szükségük van az intenzívebb tekintélyvédelemre. Sok kiváló munkaerő ítélkezik köztük, szinte eltemetetten, de mindig hivalkodás nélkül és észrevétlenül. Egyikük sem szolgált rá arra, hogy a székesfehérvárihoz hasonló miliőben kényszerüljenek az igazságszolgáltatás nemzetfenntartó nagy céljait szolgálni. Zsoldos Benő a bpesti kir. ítélőtábla ny. bírája.