Magyar jogi szemle, 1938 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 1. szám - A telki szolgalom elbirtoklásának korlátai

21 Az angol részvényjog reformjának előkészítésére kiküldött bizottság 1925-ben jelentését a következő szavakkal zárta: „Tisztában vagyunk azzal, hogy a korlátolt felelősség rendszere sokféle alkalmat nyújt a visszaélésekre, de ezek a visszaélések csak egy részét teszik annak az árnak, amit a köz egy olyan rendszer megvalósításáért fizet, amelynek kitűnő hatása van a kereskedelemre és az iparra." Nos, a német törvény komoly törekvés arra, hogy ez az ár mentől kisebb legyen és a kereskedelem, úgyszintén az ipar fejlődése a kár csökkentésére irányuló törekvéstől se szenvedjen. A TELKI SZOLGALOM ELBIRTOKLÁSÁNAK KORLÁTAI. Irta: dr. Rhorer István, az igazságügyminiszteriumban alkalmazott kir. törvényszéki bíró. A telki szolgalom — mint dologbeli jogosultság — elbirtoklással is megszerezhető. Ezen elbirtoklásnál a birtoklás idejére, az elbirtoklás nyugvására és félbeszakadására, valamint a birtoklás háborítatlanságára általában az ingatlan elbirtoklás szabályait kell alkalmazni. Egyéb tekintetben pedig a szolgalmak sajátos jogi természetéből következő különleges szabályok az irányadók. Ez utóbbiak a telki szolgalmak elbirtoklás útján való megszerzésének a körét szűkítik, a jogszerzés lehetőségét korlátozzák. Az alapul szolgáló tényállások különfélesége folytán a szóbanforgó elbirtoklás előfeltételeit kimerítően felsorolni nem lehet. Azokra nézve főként a birói gyakorlatban kifejlődött jogelvek szolgálnak útmutatással. Első helyen kell említenünk — különös fontosságánál fogva — a Kúria 37. sz. elvi határozatában kifejezésre jutó azt a jogszabályt, amely szerint: „valamely szolgalmi jognak ingatlan vagyonra elbirtoklás útján való megszerzésének alapfeltétele, hogy a birtoklás szolgalmi jog megszerzésére irányuló szándékkal, vagyis szolgalomszerűen gyakoroltassék; a valamely ingatlanon keresztül 32 évet meghaladó időtartamon át gyakorolt puszta átjárás ténye azonban elbirtoklást eredményező szolgalomszerü birtoklásnak nem minősíthető." Bár ez elvi határozatból megtudjuk, hogy a szolgalmi jog megszerzésére irányuló birtoklásnak szolgalomszerünek kell lenni, s hogy a puszta átjárás ilyennek nem tekinthető, mégis adott esetben sokszor nehéz feladat annak az eldöntése, hogy a szolgalomszerűség ismérvei fennforognak-e. Ha az elvi határozat alapján kifejlődött birói gyakorlatot vizsgáljuk, azt látjuk, hogy nemcsak az elnézésből gyakorolt puszta átjárás nem eredményez elbirtoklást, hanem az a használat sem, amelynek tartalmát olyan birtoklás képezi, amelyet pusztán szívességből, esetről-esetre kikért engedély alapján, vagy