Magyar jogi szemle, 1938 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 5. szám - A közgazdasági bűncselekmények fogalma és az 1930 évi olasz Codice penale szerinti tételesjogi szabályozása

201 emelése után, hogy a tévedés, megtévesztés és kényszer miatti megtámadási jog a házastárs személyes joga, a melyet ennél fogva a törvényes képviselő, vagy gyámhatóság nem gyakorolhat, áttér szerző a megtámadási cselekményre. Itt kiemeli a keresetet, viszontkeresetet és a perenkívüli eljárás útján elintézendő és vissza nem vonható bejelentést. A megtámadási jog gyakorlásához szükséges cselekvőképesség részletes tárgyalása folyamán helyesen jelenti ki szerző, hogy a fejlett korú házastárs ép annyira cselekvő- és perképes, mint a házasságjogi értelemben veendő egyéb korlátoltan cselekvőképes házastárs. — A megtámadás joghatásait tárgyalva, szerző igen helyes distinktiókat tesz, ezekből csak azt emelem ki, hogy a megtámadási jogosultságot nem lehet más perben vagy perenkívüli eljárásban incidentaliter gyakorolni. (Ezt az alapgondolatot — úgy hiszem — a Pp. 235. §-a hozza kifejezésre). A megtámadás joghatásait azért nem teszem további megbeszélés tárgyává, mivel az erre vonatkozó kérdések részben analógok a semmisségnél tárgyalt kérdésekkel és ezeknek további megbeszélése túlmesszire is vezetne. Végül a házasságkötés tiltó akadályait, amelyek a szerző helyes kijelentése szerint nem bírnak a házasság létét, vagy érvényét lerontó erővel, külön megbeszélés tárgyává nem teszem úgy a helyszűke miatt, valamint azért is, mivel ezek külön észrevételre okot nem szolgáltatnak. Hangsúlyozom azonban, hogy szerző a tiltó akadályokat is épen oly gondos és praeciz feldolgozásban részesíti, mint az ide tartozó joganyag többi részeit is. Ezzel az ismertetését és bírálati megbeszélését ennek a kiváló irodalmi műnek egyelőre befejezem, mert a házasság megszűnéséről szóló harmadik fejezet az eddig megjelent kötetben nincs befejezve. Habár tehát az ismertetést és bírálati megbeszélést, mely az egész családi jogra vonatkoznék, ez alkalommal nem fejezhetem be és a folytatást e mű teljes megjelenése utáni időre tartom fenn magamnak, annyit az előttem fekvő könyvből is örömmel állapíthatok meg, hogy ez az eddig megjelent rész nagymértékben kötötte le figyelmemet. Ez a systematikus, jogdogmatikai feldolgozása ennek a sok kérdésben igen nehéz és kényes joganyagnak, mély tanulmányt tételez fel és a legnagyobb elismerést érdemli. Ez a kiváló könyv úgy elméleti, mint gyakorlati szempontból, a judikatúrának és szakirodalomnak bevonása mellett, az abban tárgyalt anyagnak teljes képét tárja az olvasó elé. Melegen ajánlható minden érdeklődőnek. Dv. Schuster B. Domemco Pisapia: Reato continuato (Napoli 1958), Az egység-többség problematikájával foglalkozó írók jórésze nem minden alap nélkül jelenti ki, hogy az a büntetőjogi dogmatika egyik legnehezebb, — mindenesetre azonban leghomályosabb fejezte. Talán innen van, hogy a halmazati problémákkal foglalkozó — hazai és külföldi — monográfiák közt önálló tudományos értékűvel elég ritkán találkozni. Különösen sok nehézséggel jár a jogi egység, s ennek körében a folytatólagos bűncselekmény