Magyar jogi szemle, 1938 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 5. szám - Ahol nem lesz bírói jogsegély

181 igazgatási hatóság közterhet kivető határozata az adózó jogát sérti, az adózó legalább végső fokban és ba birtokon kívül is, de sérelmét a független bíróság bíráskodása elé terjesztheti és a bírói jogsegélyt igénybe veheti. Hányszor, de hányszor idézik, egészen elkoptatva, Gneist mondását, hogy a közigazgatási bíráskodás jelenti a jogállamot és nem vonják le a következtetést, hogy ahol közigazgatási bíráskodás lehetőségét veszik el, ott az állam jogi állami voltát szüntetik meg. A törvényalkotó bizonyára nem is gondol erre, de elméletileg: a közigazgatási ténykedés bírósági felülbírálatának kizárása, a végrehajtó hatalom önkényének lehetőségét jelenti. Hazánkban a közigazgatási bíráskodás eszméje ellen eddig az irodalmunkban egyetlen támadás sem hangzott el és a világháború utáni nagy gazdasági válság és a végrehajtó hatalomnak nagy megerősödése, a tekintélyállam gondolatának előtérbe kerülése dacára, mondhatjuk, hogy maga a közigazgatási bíráskodás elve, világszerte érintetlenül maradt.1 Érthető ez, mert ez nem politikum, hanem a politikai rendszerek szellemének megfelelően alkotott anyagi szabályok megtartásának biztosítéka. Megmaradt a fasizmus és megmaradt a harmadik birodalom rendszerében is. Miért kell nálunk, hol még erősen él az alkotmányjog érzete, ezzel a jól bevált rendszerrel, ennél az újabb köztehernél szakítani? II. A miniszter indokolásában a bírói jogsegély megtagadását azzal indokolja, hogy: „A kivetések ellen irányuló végső jogorvoslatok elbírálásánál a kivetés mielőbbi teljes befejezéséhez fűződő nagyfontosságú érdekekre való tekintettel, mellőztem a közigazgatási bíróság előtti eljárást. Köztudomású ugyanis az, hogy a bíróság munkával rendkívüli módon túl van terhelve. Ebből az okból vált szükségessé a bírói létszám felemelése is. A beruházási hozzájárulás kivetésének alapja továbbá a tiszta vagyon, illetőleg a vállalati korrigált saját tőke összege lévén, az ennek megállapítása során felmerülő viták majdnem kizárólag tény- és nem jogkérdések. Ezeknek eldöntésére alkalmasabbnak vélem a fizetésre kötelezettek köréből összeállított szakbizottságokat. Ezeknek a szakbizottságoknak működése révén előreláthatóan biztosítani tudom azt is, hogy a kivetés ellen előterjesztett másodfokú jogorvoslatok megfelelő időben letárgyalhatok lesznek". III. A felhozott érvek egyike sem állja ki a bírálatot. A gyors elintézés nagyfontosságú érdek minden eljárásban és elismerjük, hogy különösen nagyfontosságú a vagyonváltságos eljárásban. Ez azonban nem a bírói jogsegély kizárását, hanem csak a bírói jogsegélynyújtás meggyorsítását indokolja. i) L. szerző tanulmányát: A korszerű közszolgálat útja című mii 5. kötetéhen 482—495. 1.