Magyar jogi szemle, 1938 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 5. szám - A büntetőbíráskodás

174 Wlassics Gyulának megállapítása, hogy: „nem igazi jogász az, aki csak jogász ", vagy amint Goethe mondotta: ,,az egyoldalú műveltség nem műveltség." Vannak azonban egyes szakkérdések, amelyeknek megvilágításához különleges iszalkismeret szükséges. E nehézségei áthidalja a szakértők alkalmazása. A szakértő véleménye azonban nem lehet feltétlen ós {kizárólagos alapja az ítéletnek, mert ez esetben a szakértei az ítélkezés jogát gyakorolná, ami pedig bíró joghatóságához tartozik. A szakértői vélemény csak bizonyítási eszköz, amely a többihez hasonlóan (a tanú, bírói szemle, s egyéb tárgyi bizonyítékok) csak a bírói meggyőződés kialakulását segíti elő. Következésképen a bíró tudatában meg kell lennie a fölvetett tárgykörrel kapcsolatban a képzeteiknek bizonyos köre. amelyeknek alapján dönteni képes abban a kérdésben, hogy a szakértői véleményekből mit, hogyan és miért fogadjon el Amennyiben ezzel a tudatos készséggel a bíró nem rendelkezik, ágy a szakértők játékszerévé válik s nem az objektív igazság kimondó ja lesz, hanem ítéletében annak a szakértőnek véleménye jutna érvényre, kinek előadása, érvelése színesebb, megkapóbb s így az a meggyőződésre — esetleges fölszínessége mellett, vagy tárgyilagosságának hiánya dacára is — a leghatásosabb lenne. Azok a nehéziségék, amelyek a tényállás megállapítása céljából alkalmazott szakértő véleményének mérlegelése során a bíró elé tornyosulnak, fokozottabban felmerülnek a tanú vallomásának értékelésénél. Tanú lehet mindenki, aki egy történést, egy tárgyat észrevett, megfigyelt. A törvény ÍBp. 192. §.) tanúnak tekinti azokat, akiknek a bűncselekményekről és a bűnvádi eljárásra nézve fontossággal bíró ténykörülményekről közvetlen észlelésen alapuló tudomásuk van. Az események lefolyása azonban rendszerint váratlanul történik, amelyekre megindulásukkor 'különösebb figyelmet sokszor nem is fordítunk, s így rész jelenségek — mint a gyorsan lepörgetett film egyes darabkái — elmosódottan rögződnek le emlékezetünkbe. Ilyenkor a történés és tudatunk között közvetlen kapcsolat nincsen. Ez a kapcsolat akkor jön létre, ha az esemény, vagy az ezzel összefüggő tárgy reánk hatással van, érdeklődésünket felkelti, s így figyelmünket megfontoltan arra irányítjuk. A megfigyelt eseménynél, tárgynál is lehetnek olyan jelenségek, amelyek érdeklődésünket kevésbbé, mások fokozottabban érintik, azaz az egyiknek idegrendszerünkre való ingere erösebb hatású, mint a másiknak. Nemrégiben egy téli balatoni halászairól fölveti fiiLmei néztem meg egy nagyszerű meglátású, igen nagyműveltségű barátommal. A film utolsó részében a halászat eredményét mutatták be: kis halomban apró halacskák dobálták magukat a jégen ide-oda. Ennek a gyönge eredménynek képét humorral kívánták kedélyessé tenni, és a felvevőnek szóló utasítást olvashat-