Magyar jogi szemle, 1938 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 4. szám - Szabadalmi büntetőjog a birói gyakorlatban

154 ki" és „bevárja" kifejezéseket használja. Egyébként a koronaügyész a 1075/1930. számú határozatában, amelyben egy jogegység érdekében perorvoslatot tagad meg, határozottan kimondja, hogy: „a panaszlott által folyamatba tett megsemmisítési per alkalmas és elegendő ok a szabadalombitorlás kihágása miatt indított eljárás felfüggesztésére". A továbbiakban pedig határozottan kijelenti, hogy téves a törvényszéknek ezzel ellenkező az az álláspontja, miszerint egyedül a megsemmisítési per folyamatba télele nem lehet az eljárás felfüggesztésének oka. A felfüggesztés időtartama alatt a biztosítási intézkedéseket fenntarthatja a bíróság, de újabb biztosítási intézkedéseke, nem rendelhet el, mert mint a koronaügyész előbb idézett határozatában leszögezi, „az általános perrendtartási szabályok értelmében az eljárás felfüggesztése esetén az eljárás részleges folytatásának sem lehet helye". Ezzel szemben nincs akadálya annak, hogy a bíróság az előbb foganatba tett biztosítási intézkedéseket a felfüggesztés időtartama ala.i helyezze hatályon kívül ha annak feltétele, nevezetesen a büorlás valószínűsége akkor szűnik meg. Ez a gyakorlatban nagyon sokszor fordul elő akkor, ha a szabadalmi bíróság első fokon megsemmisíti a szabadalmat és ezt a határozatát megfellebbezték. A szabadalmi bíróságnak megsemmisítő határozata ugyanis, ha ez nem is jogerős, erősen valószínűtleníii a bitorlás tényét. Az elmondottakban azt igyekeztem röviden vázolni, hogy miként hidalja át a gyakorlat a szabadalmi törvény betűi és az élet követelményei közt támadt ürt. A birói jogalkalmazás azonban nem tud minden nehézségen segíteni, mert ezeknek a bajoknak egy része csak törvényhozási úlon volna orvosolható. A nehézségek főoka az, hogy a szabadalombitorlási ügyekben eljáró bíróságok nem rendelkeznek és nem is rendelkezhetnek kellő műszaki szakértelemmel. A szakértői intézmény, amely az általános büntetőjogban megállja helyét, elégtelennek bizonyul ebben a jogmatériában. Az új rendezésnek itt, úgy gondolom, két út állhat rendelkezésére: a szakértői intézmény tökéletesítése, vagy az egész szabadalombitorlási eljárásnak szak-bíróság hatáskörébe utalása. Az első megoldás aránylag könnyebben keresztülvihető és ilyen irányban tudomásom szerint már meg is indult a törvényelőkészítő munka. Arról volna ugyanis szó. hogy az Igazságügyi Orvosi Tanács mintájára Igazságügyi Műszaki Tanács állíttatnék fel. melynek hatásköre körülbelül ugyanolyan volna műszaki kérdésekben, min! nz előbbieknek orvosiakban. Ennek az új szervnek felállítása kétségtelenül nagy előnyökkel járna, mert azokban a kérdésekben mondana véleményt, amelyekben a szakértők véleménye eltérő. Végleges megnyugtató eredményt azonban ennek az új szervnek felállításától sem várhatunk a szabadalmi büntetőjog terén, mert nem csak ott van szükség egy kellő szakértelemmel bíró pártatlan szervre, ahol a szakértők véleménye eltérő, hanem az eljáró bírónak kellene kellő szakértelemmel bírnia az eljárás megindulásától az előzé-