Magyar jogi szemle, 1938 (19. évfolyam, 1-10. szám)
1938 / 4. szám - Szabadalmi büntetőjog a birói gyakorlatban
151 behozni a feltalálói esküt, amely ha teljesen nem is tudná megszüntetni ezt a visszaélést, de minden esetre növelné a vele járó kockázatot. A bitorlás valószínűsége megállapításánál a bíróság két irányban folytat vizsgálatokat, még pedig az azonosságra és a tudatosságra vonatkozólag. Az azonosság vizsgálatánál a bitorlás által té.rejött tárgynak leírását kell összehasonlítani a találmányi leírással. A legcélravezetőbb azonban az, hogy ha a bíróság a sértettet, ha csak lehet, a bitorlás által előállított tárgy egy példányának bemutatására szólítja fel, mert így mentesítheti leginkább a terheltet esetleges alaptalan zaklatástól. Az azonosság kérdésében a bíró legtöbb esetben csak szakértő meghallgatásával dönthet, mert ez többnyire alapos műszaki tudást igényel. Itt megint előtérbe lép a szakértők óriási szerepe ebben a jogmatériában, ami arra figyelmezteti a bírót, hogy a szákértők megválasztásánál a legnagyobb körültekintéssel járjon el. Helytelen volt az a régebbi gyakorlat, amely szerint a bíróság nem a rendes bírósági szakértőket alkalmazta, hanem a Bp. 227. §-ának arra a rendelkezésére támaszkodva, hogy a rendes szakértők mellőzhetők, ha a késedelem veszélyével járna: a sértett által előállított szakértőt hallgatta meg a bíró a bitorlás valószínűsége kérdésében és őt vitte magával a nyomban megtartott helyszíni szemlére. Ezáltal a bitorlás valószínűsítését mint kellemetlen akadályt teljesen elhárították a feljelenteik, mert hiszen ha nem találtak volna olyan szakértőt, aki a bitorlás valószínűségét hajlandó véleményezni, feljelentést sem tettek volna. Ennek a helytelen gyakorlatnak ellene mond a budapesti büntető törvényszéknek Bf. I. 10.238/1929. számú Ítélete, melyben kifejezetten utasítja a járásbíróságot, hogy a valószínűség kérdésében bírósági hites szakértőnek meghallgatásával döntsön. Ennél tovább menve még az is helyteleníthető, ha a bíróság a hites szakértők kiválasztásánál a sértett propoziciójál figyelembe veszi. Távol áll tőlem, hogy kiváló szakértőink abszolút korrektségét kétségbe vonnám, azonban, mint már kifejtettem, nem várható ezektől az a teljes elfogulatlanság, amely csak a bírák kiváltsága. A bíróság tehát akkor jár el leghelyesebben, ha maga választja ki az alkalmazandó szakértőket a hites szakértők jegyzékéből. Ez nem jelent szembehelyezkedést a törvénynek azzal az intézkedésével, hogy ,,a kérvényt a bíróság azonnal elintézi", mert házikézbesítő, sőt esetleg telefon útján a szakértők másnapra úgyszólván mindig megidézhetők: a kérvény beadása napján pedig legtöbbnyire amúgy sem vihető keresztül a szemle az eljáró bíró másirányú elfoglaltsága miatt sem. Egyébként a sértettek sem szoktak ragaszkodni az azonnali eljárás fogalmának szigorú értelmezéséhez, mert hiszen többnyire régi •— sokszor évek óta tartó — bitorlásról van szó, melynek elintézésénél egy-két nap nem bír jelentőséggel. Sokkal nagyobb veszélyt jelent a sértett érdekeire az a körülménv, hogy az 1100/1925. sz. M. E. rendelet értelmében a szemle foganatosításánál gyalog kell, hogy járjon a
