Magyar jogi szemle, 1938 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 1. szám - Bíráskodásunk húsz évi mérlege

MAGYARJOGISZEMLE Szerkesztő: Dr. ANGYAL PÁL, egyetemi tanár. Felelős kiadó: BARANYAY LAJOS, vezérigazgató. Megjelenik havonként, július és augusztus hó kivételével. Szerkesztőség : Budapest, I., Karátsonyi-utca 9. Telefonszám: 1-538-83 Egyes szám ára a melléklapokkal 2*40 P. 6 szám ára az első félévre 12-— P. 1. szám. Budapest, 1938. január hó. XIX. kötei. Bíráskodásunk húsz évi mérlege. Kritikai tanulmány. Irta: Olchváry Zoltán ny. kir. ítélőtáblai elnök. Igazságszolgáltatásunk legutóbbi husz évének mérlegét csak akkor állapíthatjuk meg, ha már tiszta képet nyertünk azokról a nehézségekről, amelyekkel bíráskodásunknak meg kellett s kell küzdenie. Ezekkel a nehézségekkel, s azok főbb okaival kívánok röviden foglalkozni. Egyik legfőbb ok, amellyel számos más ok is összefügg az, hogy a bírák túlterhelése állandósult nemcsak a munkateher mennyisége, hanem minősége tekintetében is, amit pedig — nézetein szerint — arra kell visszavezetni, hogy e nehéz idők alatt sem történt meg a tételes szabályok (törvények és rendeletek) tömeges alkotásánál a gyakorlati alkalmazás nehézségeinek kellően gondos és sikeres számbavétele. A hetvenes évek óta követett rendszer, amely aprólékos részletességgel törekedett megalkotni a kor színvonalán álló modern, bátran mondhatjuk idegen szellemű s legtalálóbban hyperliberalisnak nevezhető bonyolult szabályokat, az utóbbi húsz év alatt sem sokat változott. A tételes szabályok újból és annyira felszaporodtak, hogy azok útvesztőiben eligazodni mind nehezebbé vált. Ezt illetékes körök is belátták s ezért tétették kü lönböző tanulmányok tárgyává az egyszerűsítés nehéz kérdését (1. Magyary Zoltán egyet, tanár könyvét). Hogy azonban az említett rendszer és annak irányelvei a legutóbbi időkig alig változtak: elegendőnek tartom arra hivatkozni, hogy az eljárás egyszerűsítésére vonatkozó újabb eddigi kísérletek a kívánt célt nem érték el. Igaz, hogy a rendkívüli viszonyok sürgős intézkedéseket is igényeltek, ezek közül azonban leginkább csak a fellebbviteí korlátozása, s az indokolás elengedése vezettek az összetorlódott hátralékok mérvének apasztására, de ezek az intézkedések nem szolgáltak az ítélkezés javára. A sikerültebb alkotásokról is, mint aminő pl. új jelzálogtörvényünk, csak azt lehet mondani, hogy kiváló mű, de másrészt