Magyar jogi szemle, 1938 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 3. szám - A malomjogról

110 Emil és Sárffy Andor kúriai bírák, Stolpa József kuíluszáÜanitilkar, Sztrache Gusztáv főügyész, Szaplonczay István táblaibíró, vitéz Szentkút hg István kúriai (bíró, Székács Aladár közigazgatási bírósági tainácsetoök, Szladits Károly egyetemi tanár, Szolnok Jenő és Tóth György kúriai bírák, Urg Lajos táblai tanácselnök, Vincenti Gusztáv kúriai bíró, Zehery Lajos miniszteri tanácsos, Zsindely László táblai elnöki titkár Altorjay Sándor, Beck Salamon, Bernhardt Miksa, Blau György, Boda Ernő, Bogsch Árpád, Bonta Károly, Buday Gyula, vitéz Lenggel Ernő és Dorogiig Kálmán (budapesti ügyvédek, Drobni Lajos gyöd ügyvéd, Dusárdy István, Ecker Ferenc, Eggenhofer Béla, Feigler Károly, Geöcze Bertalan, Glücksihal Andor, Görög Frigyes, Gündisch Guido, Havas Károlg, Hegedűs Béla, Hochfelder Ödön, Huppert Leó, Klug Emil, Leopold Elemér, Machnievitz Dezső, Medvigy Gábor, Mengnyey Géza, Munkácsi Ernő, Nyulász Alajos budapesti ügyvédek, Östör József soproni ügyvéd, Patakfalvy László, Porcs István, Pőzel István, Proszwimmer Ferenc Béla, Ribáry Ernő, Szálka Béla, Telléry Géza és Virágh Ggula budapesti ügyvédeik. A bizottság titkára: Zsindely László táblai 'elnöki titkár. KRITIKAI SZEMLE. Még csak rövid negyedéve annak, hogy a m. kir. Kúri^ akkori nagyérdemű és kiváló jogász elnöke: Osvcdd István testi és szellemi erőinek teljes birtokában az általa mindenkor példaszerűen betöltött munkahelyét, a kúriai elnöki széket s ezzel együtt a tényleges bírói szolgálatot is, rövid három esztendei ottmunkálkodás után otthagyni kényszerült csupán azért, mert —-. hetvenedik életévét betöhölte. Ö előtte, több mint három évvel ezelőtt, ugyanilyen körűimények között kellett távoznia ugyanerről a helyről a magyar bírói kar és jogászvilág másik büszkeségének, dr. Juhász Andornak, aki az államfő gondoskodásából jelenleg a felsőházban, 'tehát a törvényhozás terén gyümölcsözteti nagy tudását és munkaerejét a magyar jogi és kulturális élet elévülhetetlen hasznára. El kellett menniök, mert annyi fénnyel árasztott nagybírói szolgálatuknak ezidőszerint hatályban levő 'törvényeink szabta legmagasabb ideje letelt s így kizárólag a kicsinyes formai követelmények parancsából ott kellett hagyniok azt az országos fontosságú munkateret, amelyen kivételes egyéniségükre és munkásságukra szinte pótolhatatlan szükség volt. Jelenlegi utódjuk a Kúria elnöki székében, az ugyancsak nemrégen beiktátott új másodelnökkel egyetemben, előreláthatólag szintén csak néhány esztendő tartamára fogja legfőbb bírói állását betölthetni. Minden aggódva szemlélő teljes joggal kérdezheti ezek után, hogy valójában csakugyan olyan sok bölcsen ítélő, kitűnő nagy bíró él és munkálkodik ebben a mi kicsiny magyar hazánkban, hogy merev formai szabályzat rideg parancsszavára jog-