Magyar jogi szemle, 1938 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 3. szám - A végrehajtást szenvedő létfenntartáshoz való joga ingatlan zárlata esetében

99 általános jellegű megoldást keresünk, bár ezekből is következtetni lehet a törvényhozásnak arra az irányzatára, hogy a gazdaadóst is védeni akarja. Az érvek nyitányát a kir. Kúria 83. számú jogegységi döntvényének indokolása nyújtja. A kir. Kúria elvi álláspontja, hogy nincs akadálya annak, hogy a végrehajtásmentesséij az általános jogelvek alapján, a végrehajtási törvények és ezeket kiegészítő egyéb törvények és rendeletekben határozott esetelken kívül más esetekre is megállapíttassék. (III. rész. 1. bekezdés elvi kijelentése). A döntvény ugyan a hitbizományi birtokos tartására megállapított tartási összeg végrehajtás alá vonásának kérdését bírálja el, de minthogy az 1936. évi XI. t.-c. 42., illetve 35. §-ai, a hitbizományi birtokosnak és a vele szemben tartásra jogosult, de a 35. §-ban fel nem sorolt hozzátartozóinak, végrehajtási zárlat esetén, a létfenntartáshoz szükséges tartásdíjra és hasonló természetű időszakos szolgáltatásokra vonatkozó jogát kifejezetten nem biztosítják és illetve ezeknek a végrehajtás alól mentességét kifejezetten nem rendelik el — lényegében a döntés nemcsak arra vonatkozik, hogy a megállapított tartás a létfenntartásra szükséges összeg erejéig le nem foglalható, hanem közvetve arra is, hogy a létfenntartáshoz szükséges fedezetre a hitbizományi birtokosnak végrehajtási zárlat esetén is joga van. Sárfy is rámutat arra, hogy ez a döntés „némi következtetést enged a Kúriának arra az álláspontjára, hogy ilyen tartásösszeget meg lehet állapítani." A Kúria azonban a már meghozott döntvényében alakszerűleg másként felállított kérdést döntött el és így, bár ebben a döntvényben elfoglalt álláspontja a jelen vitás kérdésre is kihat, más tartalmú döntés meghozásának jogi akadálya még sincs. A tényleges döntésen túlmenő nagyjelentőségű elvi álláspont körvonalozását adja a Kúria 83. számú dötvény IV. részében is, amikor a hitelező és a végrehajtást szenvedő két ellentétes jogi érdekének összeütközésének vizsgálatába bocsátkozik és az ellentétes érdekek és igények lehető kiegyenlítését tartja jogilag a bírói gyakorlatban is követendőnek, a törvénnyel vagy rendelettel nem szabályozott kérdések eldöntésénél is. A jelen esetben is ilyen összeütközés rendezéséről van szó, a kérdéses csak az lehet, hogy csak érdekek vagy jogilag is védett érdekek ütköznek-e össze? Nézetem szerint itt nemcsak az adósnak, hanem másoknak és a köztestületeknek jogilag védett érdekei is összeütközésbe kerülnek, mert jogrendünk irott és íratlan törvényei az emberi létfenntartást biztosítják magánjogi, de közjogi igény útján is. A jog egész területén szétszórt, részletintézkedésekből levezethető általános jogelv ez. A jogrendet nem lehet elszigetelten a széttöredezett egyes jogszabályok tükrében szemlélni, mert ha az összeállító nem látja az összefüggéseket, akkor az összeállítás erősen torz képet tüntethet fel. Mellőzve a tartásra vonatkozó