Magyar jogi szemle, 1938 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 3. szám - A jog elhajlása az élettől

93 A jog külső megjelenési formájában legszembetűnőbb a szöveg, a stílus. A szövegezés hibái rendkívüli mértékben elősegíthetik a jog eltávolodását az élettől. Vannak, akik azt hiszik, hogy a jogszabály annál jogásziasabb, annál tökéletesebb, mennél inkább eltávolodik a közönséges élet nyelvétől. Helytelen felfogás! Nem lehet ugyan kétségbevonni azt, hogy a jogszabályalkotásban nem nélkülözhetjük a jogi műnyelvet. A szabatosságra, a rövidségre, a tipikus esetet szem előtt tartó elvontságra, a jogrendszer egészének összhangjára irányuló törekvés, a félelem, hogy a jogszabályértelmezésnek évezredes elveivel a jogszabályalkotó gondolatának meg nem felelő következtetésekre ne jussanak, szükségképen magával hozza a nyelvnek bizonyos mesterkéltségét. A meghatározott tartalmat felölelő fogalmak kifejezésére szolgáló jogi műszavakat nem mellőzhetjük, nem mellőzhetjük azt sem, hogy a kifejezéseket, a fordulatokat mindig ugyanabban az értelemben használjuk, ezzel a nyelv élénksége kell, hogy veszítsen; nem mellőzhettük teljesen a szabatosság szempontjából az utalásokat sem, amik a jogszabály szövegének megértését nehezítik meg. A magasra szárnyaló gondolat magával ragadja a lomha ólmot, ez meg sokezernyi apró fekete bilincseivel a rongypapírhoz láncolja a végtelen gondolatot, hogy amint Verulami Bacon írja: jiirisconsulti tamquam e vinculis articulorum sermocinantur.'24) Sokszor kell megküzdenünk a közönséges beszéd magyartalanságával, pongyola megszokottságaival, a kereskedelmi, ipari és bank-nyelv germanizmusaival és újabban mindinkább szaporodó anglicizmusaival, a tudákoskodó, komolykodó bürokratikus nyelvvel és nem egyszer magával a Magyar Tudományos Akadémiával is.25) Ugy hiszem leghelyesebb, ha a középúton járunk. A jogszabályszövegezésnek legfőbb elvéül kell szem előtt tartani azt, hogy mennél kevésbbé távolodjunk el a mindennapi élet nyelvétől, pongyolaságba azonban ne essünk. 24) De diignitáte et augmentis scientiarum. 8. könyv, 3. Caput. 25) Különösnek hangzik, hogy a Magyar Tudományos Akadémiával vitába keveredhetünk ezen a téren. Pedig vannak vitáink. így példának okáért nem tudjuk helyesnek elfogadni az Akadémiáinak azt az álláspontját, hogy a nemesi előneveket nagy kezdőbetűvel írjuk. Abba sem tudunk belenyugodni, hogy a „vizsga'' szót kiküszöböljük s helyette a „/vizsgálat" szót használjuk. Lehet, hogy a „vizsga" helytelen képzésű szó, de az életben meggyökeresedett, amint sok más helytelen képzésű szó. A „vizsgálat'' más, mint a „vizsga"; nem mondhatjuk, hogy a jelölt vizsgálatot tesz'', vagy vizsgálatot ismétel. Legutóbb is egyes iskolai törvényjavaslatok szövegezése során erősen küszködtünk a „vizsga" szó kiüldözése miatt. Kénytelenek voltunk efféle szokatlan fordulatokat alkalmazni: a vizsgálatot kiáltotta (a helyett, hogy: „a vizsgát letette"), a vizsgálatra újra kell „jelent keznie'' (a helyett, hogy: a vizsgát meg kell ismételnie), etc. etc.